A nevető ember

Összefoglaló

Ursus és Homo jó barátságban élt egymással. Ursus ember volt, Homo farkas. Természetük
egyezett.
A farkasnak az ember adott nevet. Valószínűleg maga választotta saját nevét is. Ő megelégedett
az Ursus névvel, a Homo nevet pedig megfelelőnek találta az állat részére. Az ember meg
a farkas összeállt, sorra járták a vásárokat, ünnepeket, megálltak az utcasarkokon, ahol
a járókelők összecsődülnek, s mindenütt, ahol a nép szükségét érzi, hogy bolondságokat hallgasson, és kuruzslószereket vásároljon.

Így kezdődik Hugo romantikus regénye, mely a 17. század végi Angliában játszódik.
Ursus egy téli napon gyermeket talál, akinek a száját úgy megcsonkították, hogy
szüntelen nevetni látszik. Mellette vak kislány üldögél. Ursus mindkettőt magához veszi. Mikor a gyermekek felnőnek, egymásba szeretnek. Közben kiderül, hogy a fiú egy lord fia,
s el kell foglalnia helyét a Lordok Házában. Heves vádbeszédet mond az elnyomottak
védelmében. Eleinte megbotránkozást kelt vádjaival, de örökké nevető arca és a komor mondanivaló közötti groteszk ellentét végül is gúnyos nevetést vált ki a lordokból. A nevető ember
levonja a következtetést, undorral hagyja ott a főúri pompát, és hosszú távollét után visszatér szerelméhez, aki a karjai között hal meg.

A nevető ember figurája olyan későbbi alkotókat ihletett meg, mint J.D. Salinger, H.G. Wells – és az ő groteszk vigyora inspirálta a
Batman-sorozat Jokerének megalkotását is.