Emmuska - Dedikált

Összefoglaló

– De miért nem játszik valami osztrák dalművet is?
– Kérje meg!
– Én? Á, nem, az olyan… kellemetlen volna.
– Miért? Maga a császár.
– Az én vagyok. De ezek a magyarok olyan sértődékenyek. Hiányzik nekem, hogy megint elmondják, miért nem Kossuth győzött?
– Akkor megkérem én.
– Ne tegye! Benne volt a kiegyezés egyik titkos záradékában, hogy a nemzeti hangszereken előadott koncertek műsorába a császári kamara nem avatkozhat bele.

Aljas merénylet készül Ferenc József császár ellen! De mi szükség ehhez egy világhírű cimbalomfenoménre? És mi köze mindehhez a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémnek? Vagy Emmuskának, a Londonba szakadt magyar grófnőnek és karótnyelt angol férjének? Min múlik végül, hogy botrányba fullad-e az Ezredévi Kiállítás Budapesten? S vajon gyorsabb lehet-e egy betyárból omnibuszlovassá vedlett csirkefogó, mint a frissen felavatott millenniumi földalatti? Felülkerekedhet-e az angol virtus a magyar hidegvéren?

Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba rendhagyó történelmi regényéből mindez és még az ellenkezője is kiderül. Cserfes szobalányok, tökkelütött postamesterek, huncut apácák és ármánykodó arisztokraták, kotnyeles fürdőorvosok és westernrajongó tanítók kapkodják ki egymás kezéből az elbeszélés fonalát ebben a fergeteges humorú, szövevényes könyvben, ahol semmi sem az, aminek látszik, a dualizmus korának Magyarországa pedig soha nem látott gazdagsággal tárul az olvasó elé.

Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba 1970-ben születtek Budapesten. Hatévesen kerültek egy iskolapadba, s onnantól kezdve máig paródiák, átköltések, gimnáziumi, később pedig színházi darabok, librettók és forgatókönyvek, verses és prózai művek sokaságát írták együtt. Műveikből a József Attila Kör két alkalommal közölt válogatást (Rostáltatás a magtárban, 1998; A passzív apaszív, 2005). Győrei Zsolt manapság a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít a Művészetelméleti Tanszék docenseként, Schlachtovszky Csaba pedig televíziós dramaturgként keresi kenyerét. Mindez azonban nem gátolhatta meg őket abban, hogy évek szorgos munkájával megírják első nagyobb lélegzetű kalandregényüket.