Munkácsy Mihály regényes élete, II. kötet. Részlet a könyvből: "Aztán elszánta magát az utolsó próbára. Nem kell modell: ő maga lesz a modell! Odaállt a tükör elé, s a legmélyebben beleélte magát Krisztus helyzetébe. Ez a Krisztus egész éjszaka imádkozva virrasztott az Olajfák hegyén, s a tanítványai nem tudtak kiatrtani mellette! Aztán megjelent a felfegyverzett csőcselék, Júdással, a Tanítvánnyal az élükön! Hogy szerette ő ezt a Júdást! Hiszen a Gyülekezet pénztárosává tette! S most itt jön a csapat élén, és arcon csókolja: "Üdvözlégy, Mester!" Hogy a vér megfagy benne az iszonyattól: "Júdás, hát csókkal árulod el az Embernek Fiát!" És rázta a megtörtént szörnyűség! De aztán fölkelt a maga végtelen, felséges erejével, s a csapat elé lépett. "Kit kerestek?" - kérdezte minden félelem nélkül. "A názáreti Jézust!" - kiáltott valaki. Akkor ő végignézte őket, s messzecsengő hangon kiáltott: "Én vagyok!" S arca sugárzó erejétől mind meghátráltak előle."