1848 tavaszán szorgalmas látogatója volt a pesti Radicalkörnek egy apró termetű, fekete fiatalember, Görgey István ügyvéd. Egyszer-kétszer vele tartott bátyja is, Görgey Artúr vegyész, magas, szőke, szemüveges férfi – júniustól fogva az 5. honvédzászlóalj századosa. Egy-egy cikkük is megjelent ebben az időben, mégpedig a Marczius Tizenötödike, az ifjúság forradalmi lapja hasábjain. Nem jelentős, bár nem haszontalan dolgokról írtak: Görgey Artúr arról, hogy az új honvédtiszti egyenruha ne drága és díszes-aranyos legyen, amilyennek tervezik, hanem olcsó és célszerű, és amikor a hadügyminisztérium mégis költséges, aranyzsinóros díszegyenruhát ír elő, a bátyját már akkor is áhítatosan tisztelő Görgey István veszi át a szót, és ismétli Artúr érveit. Nem eredménytelenül: a minisztérium megengedte, hogy a honvédtisztek díszegyenruha helyett is vörös-zsinóros tábori egyenruhát viseljenek. A békés, hasznos napok idilli pillanatai voltak ezek, egy új korszak reménytelen kezdete, még akkor is, ha István nemzetőri szolgálatot teljesít, Artúr pedig nekilát, hogy képezze újonc honvédszázadát.
Magyarország első miniszterelnökének 200. születésnapja előtt tisztelgünk ismeretterjesztő kiadványunkkal. A tudományos igényű összefoglalásban a kiváló történész és Batthyány-kutató emberközeli ké...
Online ár:
1 490 Ft
Online ár:
3 090 Ft
Online ár:
3 890 Ft