Naturalis Historia - Természetrajz XXVIII-XXXII. Könyv - Orvosságok állatokból

Összefoglaló

Az idősebb Plinius Naturalis Historia című enciklopédiájának – amely munka egészen a felvilágosodás koráig a mindenkori tudás mércéjének számított – mintegy harmadrésze (20-32 könyvek) az orvosságok és gyógyító szerek kérdéskörét tárgyalja. Kiadónk 2012-ben megjelentette – első ízben magyar nyelven – az enciklopédia 20.-tól a 27. könyvig terjedő részletét, amelyekben a növényi eredetű orvosságok tárgyalása olvasható. Jelen kötetünk szerves folytatása az említett kötetnek, nevezetesen a 28-32-ig terjedő könyvek magyar – szintén első – fordítása, ezekben a szerző az állati eredetű orvosságokat veszi sorra. A 29. könyvben kapott helyet az orvoslás történetének a tárgyalása, a 30.-ban pedig egy rövid mágia-történeti összefoglalást olvashatunk. Ez utóbbi szorosan kötődik a gyógyításhoz, ugyanis annak egyik fontos ága a mágikus orvoslás. A panteista felfogású tudós az általa mindenek szülőanyjának tekintett Természet jóindulatú és féltő gondoskodásának és kegyes ajándékának tartja, hogy az szülöttei számára füvekben, fákban állatokban, patakokban, forrásokban és különféle ásványokban gyógyító hatású szereket rejtett el, ezzel is segíteni akart a kiszolgáltatott helyzetű – a halhatatlan istenekkel szemben – esendő teremtményein. Az említett könyvekben szó esik az emberből származó anyagokról is (pl. vér), majd következnek az egzotikus állatok, például a víziló hájából hideglelés elleni, heréiből kígyómarásra való szer készül, ez utóbbi ajánlja például a kecskeszarv hamuját is. Értekezik különféle betegségekről is, elme- és idegbetegségtől, folytatva a gyermekbetegségekkel, de figyelmet fordít a szaporodás, nemi élet, sőt a részegség gondjaira is A tudás és az ismeretek megszerzése és továbbadása nagyon is fontos, ahogyan Hippokratés fogalmaz: „Az élet rövid, a mesterség hosszú, az alkalom elillan, a kísérletezés veszélyes, ítélni nehéz. Továbbá nemcsak az orvosnak kell megtennie a dolgát, hanem a betegnek is, a környezetének és a körülményeknek is” (Aph. 1,1). Kötetünk tehát tudománytörténeti kuriózum is, és mint ilyen egyaránt számot tarthat a szakember és az érdeklődő olvasó figyelmére is