1914-1918, az újraírt háború - Atelier füzetek 12.

Összefoglaló

Az elmúlt két évtizedben egyes nyugat-európai történészek új területekre merészkedtek a háborúkutatásban. Egy nemzetközi kutatócsoport – idővel a péronne-i Historial de la Grande Guerre, a maga nemében radikálisan újszerű háború-múzeum köré szerveződve – a nyolcvanas évek közepétől dolgozik a szakirodalom felfrissítésén. E szakmai körnek jelen kötet szerzői is elismert tagjai. Mint más munkáikban, ezúttal sem a háborús felelősség, vagy a „klasszikus” hadtörténet érdekli őket, hanem a háború kultúrájának elemzése, az erőszak formáinak antropológiai vizsgálata, a keresztesháború nacionalizmusának, valamint az elhúzódó gyász jelenségének értelmezése. A kötet mindenekelőtt rámutat: 1914–1918 az erőszak korábban sosem látott megnyilvánulásaihoz vezetett (melynek technikai feltételei is adottak ekkor); nem utolsó sorban a polgári lakossággal szembeni erőszak formáinak sajnálatos bőségéhez. Megszállások, kitelepítések, munkatáborok, népirtás; a folyamatosan totalizálódó háború megannyi gyötrelmes jelensége, melyek létét azonban elsősorban a második világháborúhoz szokás kötni. Az első világháború (az idehaza elfeledett „Nagy Háború”) felfogható úgy is, mint a 20. század katasztrófáinak origója. Stéphane Audoin-Rouzeau és Annette Becker alapkérdése az: mi tette lehetővé a korban az ily mértékű erőszak tartós elfogadását? A szerzők különösen a keresztesháború ideológiájának erejére hívják fel a figyelmet, mely tetten érhető a közbeszéd radikalizálódásában, az értelmiség és a tudományok „faji kisiklásában”. Egymásra vetítve front és hátország szorosan összefüggő, sokrétű világát, a szerzők végül megrajzolják a – tömeges halállal szembesülő – társadalmak mélyén gyűrűző gyászköröket. A könyv eredeti címe: „Retrouver la guerre” – (’újra megtalálni a háborút’) leginkább úgy értelmezhető tehát: hátat fordítani a megemlékezések beidegződéseinek; az első világháború dominánsan katonai, hősi emlékezete mögött észrevenni a kortárs tapasztalatok sokféleségét.