Égforgató csodagyűrű

Összefoglaló

"Mesét írni a legnehezebb dolog a világon. A népmeséket, melyek, úgy tűnik, minden felnövekvő nemzedéket elvarázsolnak, mesemondó-generációk adták egymásnak szájról szájra, több ezer év csiszolta nemessé. Ez a teher nyomasztja a meseíró lelkét. Aztán a meseírónak van a legkritikusabb olvasóközönsége a világon. Azt a mesét, amelyet a gyerek nem fogad be azonnal, semmilyen reklámkampány nem teheti sikeressé, írója nem reménykedhet abban, hogy megelőzte a korát, s majd egyszer mégis felfedezik. A gyerek ezer év múlva is csak olyan gyerek lesz, mint a mai. Nagy baj volna, ha nem így lenne! Igazán jó mesét csak nagyon kevesen tudtak írni. Leginkább azok, akik tudják, érzik, hogy bármennyire is "modern" világban élünk, egy bizonyos életkorban minden kislány királykisasszony, minden fiú vitéz királyfi szeretne lenni, és a fontos dolgokat ünnepélyes, varázslatos formában akarja meghallani, meghallgatni. Ahogy egy szobor elborzaszt, ha nem áll talpazaton, úgy a mese is hatástalan marad (gyermeki) énemre, ha a cselekménye a szürke mindennapokban játszódik. Ezért volt világraszóló siker annak idején az "Oz, a csodák csodája", vagy Kipling meséi - és ezért jósolok sikert ennek a mesekönyvnek is. Ez a könyv igazi varázskönyv. Tündérruhába bújt, aki írta, és egy fehér szakállú, öreg varázsló rajzolta - Neked! Forgasd, bújj a lapok közé; meglásd, elkap a varázslat, s ráébredsz arra, hogy a csepergő esőt mindig felszárítja a Nap sugara!" Jankovics Marcell "Amíg apró gyerek voltam, karnyújtásra volt az ég - amikor lerajzoltam magam, hajam mindig az égbe lógott. Most a betűkből font szavak segítenek abban, hogy az ég újra karnyújtásnyira kerüljön hozzám. Kik ezek a kis manók, tündérek, akik szüntelen az utamba kerülnek, és fülembe sugdossák titkaikat? Azt ígértem nekik, hogy nem árulom el. Úgyis az a fontos, hogy milyenek ők: erősek, nagyon erősek. Szárnyaikkal, apró tenyerükkel tartani tudják az eget - és talán engem is, ha felrepülök közéjük, vagy ha lehajolok hozzájuk a fű és a kövek közé. Minden egyes sor, ami az ujjaim alatt születik - írjak bármire, ami a kezem ügyébe kerül: kavicsra, papírra, ablaküvegre; ujjal, tintával, színes ceruzával - őket köszönti. És amíg e meséket lejegyeztem Nektek, pontosan tudom, hogy milyen távolságra voltam attól, ahol minden születik. Éppen karnyújtásnyira..." Mirtse Zsuzsa