Borús életképek.
Egy fiatal leány írta naplójába: - Ha szabad volna, megkérdezném a jó Istentől: "Tulajdonképen miért is vagyok a világon? Mit cselekedjem? Nem tudom! Napjaim haszontalanul múlnak egymás után, s nem sírok utánuk... Csak tehetnék valami jót magamnak vagy akárkinek... csak mindennap egy másodpercig!"
Milyen szomorú, ha egy embernek nincs más eszménye, mint a létezés. Lenni, azaz enni, inni, játszani, szórakozni, az unalmas időt valamikép, mindegy akárhogyan, csak agyonütni... Ennyi az egész!
De élni, vagyis valami többletet hozzáadni a létezéshez: felhasználni az időt, az ifjúságot, a talentumokat, a pénzt... megjavítani mások életét... kiterjeszteni Isten országát... - Ez a legkisebb gondja.
Pedig metafizikai elmélyedés nélkül az élet céltalan ébredés és keserű enyészet! - figyelmeztet Prohászka. - Minden lapos és unott benne... Minden a földön kúszik, ha virágok közt is, és földet eszik...
- Előttünk legnagyobb tény az élet! - mondja ki a diadalmas világnézet hitvallását. - Ez hordoz harcot és fejlődést. Ez hordoz gondolatot, eszmét. Ez állít csatasorba géniuszt, költőt, művészt, bölcset, tudóst. Ez alakít kultúrát, vallást. Ez élvez örömet, bensőséget, békét. Ez koszorúzza meg a boldogságot.
Olyan elgondolkoztatóan vetíti elénk Bangha az Idő vetítőgépén keresztül az élet hangosfilmképeit: - Idő! Te rettenetes szülő, aki egyre szülsz és egyre emészted szülötteidet! Te nyughatatlan vándor, aki rohantodban egy világot tolsz és kergetsz magad előtt az elmúlásba!
Válogatás Gábor György Gondolatok című könyvéből, számozott példány. Ez a269.
Online ár:
1 200 Ft
Online ár:
1 700 Ft