E könyv annak az egyenlőtlen harcnak a krónikája, amelyben az egyik oldalon a létszámukat tekintve, jelentéktelen erőt képviselő kommunisták, a másik oldalon pedig egy nagy, amorf tömeg állt. Két másik csoport, a huligánok és az értelmiségiek pedig úgy figyelték az összecsapást, mint akik az események felett állnak, miközben fontos mellékszereplők voltak. Nem tudtak vagy nem akartak választani. A közvélemény ezt szégyenletesnek tartotta. Mert "hidegháború" idején választani kell. Ráadásul látszatküzdelem folyt, amelyet az író J. B. Charles így foglalt össze. "Ezek olyan napok, amikor az ember kockázat nélkül lehet bátor." Ez olyan hidegháború volt, amelyet különböző európai fővárosokban, sőt még holland vidéki városokban is vívtak. De sehol sem vetették magukat olyan hévvel a küzdelembe, mint az amszterdami felix Meritis, a holland főhadiszállásának számító épület körül. Így lett Felix "lieu d emémoire", vagyis "emlékhely". Az 1956 novemberének első napjaiban ott lezajlott események a holland kollektív emlékezet részeivé váltak.