A román nép története

Összefoglaló

Magyarok ​és románok történetelme évszázadokon át érintkezett, és ma is számtalan módon kapcsolódik egymáshoz. Vajon jól ismerjük-e a románság, „az elfeledett nemzet” fejlődését? Tudunk-e elfogulatlanul közelíteni múltjához, amelyben jelene gyökerezik? Aligha, hiszen még a világhírű francia szerző is úgy véli, hogy a „románok történelme megoldatlan ellentmondások történelme”. Tény, hogy csakugyan hiányoznak vagy töredékesek az olyan források, amelyekből kiderülne, mi történt valójában a románokkal a III. és a X. század között. Durandin szerint a történelmükbe beépült „feszültség” oka, hogy olyan területeket neveznek magukénak, amelyek csak sokkal később egyesültek állammá. Moldova és Havaselve önálló fejedelemségei 1859-ben olvadtak össze; az Erdélyt is magába foglaló Nagy-Románia pedig csupán 1918-ban született meg. Hiteles források hiányában a román történészek inkább népük lelki egységét domborítják ki, így viszont a tényszerű vizsgálódás, a tudományosság szempontjai sérülnek. Kötetünk nyilván nem zárja le a román történelem vitakérdéseit; sőt, valószínűleg szaporítja számukat. Mégis régen vártuk, mert a mű az egyik oldal iránt sem részrehajló nyugati történetírás eddig legnagyobb szabású kísérlete a román paradoxonok megfejtésére.