,,Horthy Miklós katonája vagyok...'' - Egy tüzérszázados emlékiratai

Összefoglaló

Ez a kis írás, nem regény és nem is igazán napló! Igaz ugyan, hogy eredetileg naplóként indult.
Fogságunk alatt, többen is készítettünk naplószerű jegyzeteket. Szigorúan tiltották - de megtettük!
A szokásos "obiszk"-ok alkalmával ezeket a feljegyzéseket -ha nem volt szerencsénk- annak rendje és módja szerint el is kobozták. Később aztán, amikor a tábor területén ismét kezdődött a "kutatás", - magunk semmisítettük meg a feljegyzéseinket. Ez megismétlődött többször is. Igy persze az események is többszörös erővel vésődtek bele emlékeim egyre szaporodó anyaghalmazának a lemezeibe. Idehaza aztán éles, közvetlen élményként - szinte jelenidőben - jöttek elő az emlékképek.
Nehéz volt ez az "újraélés"!
Amit leírtam, azt úgy írtam le, ahogyan megtörtént és az egykor elhangzott mondatok is hitelesek.
Nem szépítettem, csak talán enyhítettem - akaratlanul is! - Hiszen a fogság ténye már önmagában is rémséges! A legttevékenyebb, a legszebb férfikor elrablása, az alkotókézség gúzsbakötése - elévülhetetlen bűntény!
Noha magam is cselekvő és szenvedő résztvevője voltam az eseményeknek hiszem, hogy tárgyilagos érzékelője, érzékeltetője - ábrázolója és láttatója maradtam a korszak hangulatának!