Pelevin eddigi életműve szinte hiánytalanul olvasható magyarul - s hogy még teljesebb legyen a kép, a szerző első írói korszakának négy kis remekét is közreadjuk. A Sárga Nyíl mintha egy tömegtársbérletben játszódna. Aztán kiderül, hogy minden egy végtelen hosszúságú, nem tudni, mikor, hogyan keletkezett, hová (talán egy lerombolt híd felé?) száguldó vonaton történik. A főhős - egyike azon keveseknek, akik egyáltalán felfogják, hogy egy vonaton utaznak - élve akar leszállni róla. Tudja, hogy ez lehetetlen, s mégis ezt akarja, "mert bármi mást akarni egyszerűen őrültség". És egyszer, ismeretlen okból, váratlanul megáll a vonat... A Remete és Hatujjú két ember (?) filozofikus beszélgetésével kezdődik: Remete világlátott bölcs, aki minden kérdésre tud válaszolni; Hatujjú viszont szerencsétlen flótás, torzszülött, akit kitaszított a közössége. Hamarosan kiderül, hogy számukra az emberek az istenek - s hogy ők maguk kicsodák: nos, azt kellene megérteniük, hogy életben maradhassanak, amikor jön a "döntő szakasz", és társaik mind eltűnnek valahol, ahonnan még senki sem tért vissza... A Hírek Nepálból és a Buldózeristák napja visszavarázsol minket a kései szocializmus éveibe - azokba az időkbe, amikor semmi sem az volt, aminek látszott, s gyakran a maga pőre tisztaságában mutatkozott meg a világ illuzórikus természete.