A kiadói papírborító szélei, sarkai enyhén kopottak A sarkai megtörtek.
KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM, SZÉKESFEHÉRVÁR, 1982. SZEPTEMBER 11-1983. MÁRCIUS - Fekete-fehér ábrákkal, reprodukciókkal. Kihajtható melléklettel. Kiállítási katalógus. Német nyelvű összefoglalóval. Részlet a könyvből:
"A magyar köztudat egy uralkodónknak adta meg a kitüntető „Nagy" jelzőt, a francia királyi család nápolyi ágából, az idősebb Anjou dinasztiából származó I. Lajosnak. A mai történész szinte csodálkozva veszi tudomásul ezt a tényt, hiszen nem egy olyan királyunk volt, akit ez a jelző talán jobban megillethetett volna: hogy csak két példát említsünk, akár Lajos apját, I. Károlyt, vagy akár Mátyás királyt inkább nevezhették volna így. Az elnevezés eredete azonban nem középkori, ami elgondolkoztató. Nem azért, mert a középkori forrásaink nem emelték volna ki nagyon a jelentőségét, hanem épp azért, mert ennek ellenére nem nevezték így. A csíraformája ennek azonban már ekkor is érvényesült, ezért a középkori Lajos-hagyomány változásának néhány példáját emeljük ki. Az uralkodó kortársa, kancelláriai tisztviselője Tótsolymosi Apród János urában elsősorban a dicsőséges háborúkat viselő királyt látta, de kiemelte jámborságát és bőkezűségét is. Itt talán nem lesz érdektelen ezt egy idézettel is megvilágítani: „mivel háláját mindenkivel szemben birtokok adományozásával mutatta ki, és mert bőkezű és kegyelmes volt mindenkihez, mindenki módfelett szerette." Egy másik kortárs szerző, a zágrábi krónika írója, viszont azt írja, hogy a jelenleg dicséretre méltón uralkodó Lajos király hatalmasabbá vált atyjánál. A forrás a „potentior" szót alkalmazza, ami azért lényeges, hiszen a 15. század közepén lejegyzett - és különben jelentéktelen - Chronicon Monacens királylajstromában tűnik fel először egy jelző Lajos neve mellett: potens, azaz hatalmas. Ez nyilván a Zágrábi Krónika hatására keletkezett, mégsem tudjuk ebből levezetni az Anjou uralkodó „Nagy" jelzőjét, hiszen a Chronicon Monacensenek nem lehetett erre hatása.
Más szempontból érdekes egy ugyancsak a 15. század közepén lejegyzett forrás, a Szepesszombati Krónika Lajos-jellemzése, hiszen ezt polgárok írták: „ez a király (azaz Lajos) és az apja nagyon szerették a magyarországi városokat és felemelték őket és javították (állapotukat)". Végül a középkori Lajos-hagyományból még egy forrást idézünk. Az olasz humanista Bonfiniről, Mátyás és II. Ulászló udvari történetírójáról van szó. Bonfini Lajosról szóló jellemzése zömében a Thuróczy-krónikában lejegyzett szöveg átfogalmazása. A Tótsolymosi-féle szöveg közé azonban beszúrt néhány mondatot. Nehogy a nép és a paraszti tömeg a méltányosnál súlyosabb terhekkel illettessék „gyakran álruhában mint egy igen ravasz felderítő járta a falvakat és mezővárosokat, hogy megvizsgálja a vámosok és az elöljárók szokásait, és hogy a nép panaszaiból megismerje az elkövetett jogtalanságaikat." Ebből következik, hogy „nem csak az előkelőknek, hanem a népnek is gondját viselte."
This travelogue contains photos and descriptions of 454 manors, with the pictorial side suggesting or conveying visual images emphasised. The format of the book enables it to be carried in pocket, ...
Online ár:
1 000 Ft
Online ár:
3 190 Ft