Megjegyzés: A szerzőről készült fekete-fehér fotóval.
FÜLSZÖVEG
Amikor könyvem a nyilvánosság elé lép, nem tudom leküzdeni azt az érzést, hogy nekem is bocsánatot kell kérnem merészségemért, mint ahogy a régi szerzők tették. Merészségemért, amellyel arra vállalkoztam, hogy egyedül írom meg az egész világirodalom történetét. Megvallom, vállalkozásom engem is nem csekély szorongással töltött el, főképpen munkám elején. De amint előrehaladtam, fokozatosan valami megnyugvásféle fogott el. Írás közben jöttem rá ugyanis egy különös felfedezésre: arra, hogy a világirodalom nem is olyan nagy. Ha szigorúan csak azokat az alkotókat és alkotásokat vesszük számításba, akik és amelyek igazán világirodalmi jelentőségűek, a végtelennek látszó anyag megdöbbentően összezsugorodik. Az igazi világirodalom, azt lehetne mondani, elfér egy jól megválogatott magánkönyvtárban, kötetei elhelyezhetők egy nagyobb terjedelmű dolgozószoba falai mentén. Ha valaki kora ifjúságától kezdve, rendszeresen és foglalkozásszerűen olvas, nell' mezzo, az emberélet útjának felére érve már el is olvasta a világirodalom jó részét, anélkül, hogy észrevette volna.
Természetesen minden attól függ, mit értünk világirodalmon. A világirodalmat sokan úgy fogják fel, mint a nemzeti irodalmak összességét, ezért a magyar tudósok szívsebben használják a "világirodalom" szó helyett az, "egyetemes irodalom" kifejezést. Én nem az egyetemes irodalom megírására vállalkoztam, a "világirodalom" szót eredeti értelmében használom. A szót Goethe vetette be a köztudatba. Goethe ezt mondta Eckermann-nal: "A nemzeti irodalom most nem mond sokat, most a világirodalom korszaka van soron és mindenkinek az irányban kell hatnia, hogy ez a korszak minél előbb bekövetkezzék." Az idézetből látható, hogy Goethe világirodalmon olyan irodalmat értett, amely nemcsak egy nemzet, hanem az egész világ számára jelent valamit. Tehát világirodalmat nem cselekvő értelemben, nem azt az irodalmat, amelyet az egész világ ír, hanem szenvedő értelemben, azt az irodalmat, amelyet az egész világ számára írnak. A világirodalom azoknak a műveknek összessége, amelyek értékük vagy hatásuk révén, legalábbis virtualister, minden művelt nemzet számára mondtak valamit és el is jutottak minden művelt nemzethez. A világirodalom története az a folyamat, amelyben a nemzetekfölötti jelentőségű írók és művek országhatárokon és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik és irányítják egymást. A világirodalom története élő összefüggés. Vissza
TARTALOM
I. kötet
Előszó
Görögök 5
Az eposz 9
A líra 21
A dráma 26
A próza 48
A késői görög irodalom 56
A római irodalom 67
A köztársaság kora 71
Az aranykor 81
Róma alkonya 98
A szentírás és a keresztény ókor 115
A szentírás 119
Az ókeresztény irodalom 132
Intermezzo 147
Bizánc és az izlám 147
Középkor 163
Hősi irodalom 167
Egyházi irodalom 176
Lovagi irodalom 187
Polgári irodalom 214
A renaissance 227
Az olasz renaissance 232
Északi humanizmus, reformáció 260
A francia irodalom a XVI. században 269
Shakespeare kora 279
A barokk 303
A manierizmus 307
A spanyol fénykor 324
A franciák nagy százada 334
Északi barokk 360
A felvilágosodás 373
Angol klasszicizmus 375
Az ancien régime 396
A német irodalom a XVIII. században 415
II. kötet
A romantika 5
A preromantika 10
Goethe és kora 13
Az angol romantika 17
Francia romantika 19
A kisebb romantikus irodalmak 110
A realizmus 125
Francia realizmus 130
Angol realizmus 162
Az észak-amerikai irodalom a XIX. században 193
Német realizmus 206
Spanyol és olasz irodalom a század közepén 238
Az orosz irodalom nagy kora 242
A skandinávok 280
A századforduló 297
Francia századforduló 304
Angol és amerikai századforduló 355
Német századforduló 382
Olasz és spanyol századforduló 411
Skandináv századforduló 418
Lengyel és orosz századforduló 434
A mai irodalom 445
Mai angol írók 451
Német írók és költők 468
Francia írók a két háború között 492
Mai amerikai írók 510
Mai európai irodalom 520
Névmutató 531
Tárgymutató 548
Online ár:
4 390 Ft