Freud, a lélek biológusa -Túl a pszichoanalitikus legendán

Összefoglaló

E könyv a freudi pszichoanalízis jelentésének és fogalmi gyökereinek átfogó újabb értelmezését kínálja. Formája szellemi életrajz, mely megvilágítja Freud tudományos pályáját; leírja azt a szellemi nemzedéket, melyből kibontakozott; felvázolja azt a gondolati örökséget, melyet e nemzedékből magába szívott; és körvonalazza azt a módot, ahogy ez a fogalmi hagyomány és a szellemi háttér más hatásai, hozzájárultak ragyogó tudományos eredményeihez. Ez a munka egyaránt szól Freudról mint emberről, személyiségéről (s annak "tudományos temperamentumával” való szoros kapcsolatáról), törekvéseiről, valamint erényeiről és gyengéiről."
Az első kiadásban, 1979-ben megjelent monográfia szerzője nem pszichológus, hanem a Harvard Egyetemen végzett pozitivista tudománytörténész. A fordítás az 1983-ban megjelent második, lényegileg változatlan kiadás figyelembevételével készült. Ez tartalmazza azt az új előszót is, amelyben a szerző az első kiadással kapcsolatos kritikai észrevételeket és az ezekre vonatkozó álláspontját közli.
Sulloway egyik legfontosabb közlendője, hogy Freud az évek során „titkos”, „rejtett” biológussá, s hogy a pszichoanalízis ennek megfelelően rejtett biológiává vált. Ezek a biológiai gyökerek, a Freud-kutatások életrajzi hagyományainak növekedésével homályosultak el a pszichoanalitikus gondolkodásban.
A rövid bevezető után három nagy fejezetben bontakozik ki a könyv címével is jelzett koncepció. Az első Freud és a 19. századi pszichofizika és pszichofiziológia viszonyát ismerteti, a második legrészletesebb fejezet dokumentálja a genetikus pszichológia kialakulásának, sőt az egész természettudományos világkép változásának módosító hatását Freud felfogására a pszichoanalízis egyes elméleti kérdéseiben. A harmadik fejezetben azt elemzi a szerző, hogyan és miért alakult ki a tudós küzdelmes életútjából az általa vitatott érvényességű, egyértelműen mitikus Freud-kép.
Sulloway tabukat támad vitája az „ortodox” Freud-biográfiák íróival egyáltalán nem destruktív célzatú. Freud szerinte is a 20. század legnagyobb hatású tudósainak egyike, de szükségesnek tartja bizonyos tudománytörténeti tények kimondását is. Freud elméletei csak részben eredetiek (a prioritás kérdését több helyen tisztázza is), de nagyon sok, már létező gondolatot alkotó módon átalakított – éppúgy, mint a legtöbb kiváló tudós. Ennek a „kimondása” nem csökkenti Freudnak azt az érdemét (és a freudizmus értékét), hogy a tudattalan feltárásával forradalmasította önmagunkról való gondolkodásunkat.
Nem mellékes pozitívuma e nagy felkészültséget bizonyító műnek, hogy jól szerkesztett, világos stílusú, szinte „izgalmas” olvasmány. A teljességre törekvő dokumentálás, az érdekes ábraanyag, a szakmai orientációt segítő bibliográfia hasznos forrásmunkává teszi e kiadványunkat pszichológusaink számára.