„Interjúkötetet tart kezében a kedves Olvasó! Olyan könyvet, amelyben rajtam kívül kollégáim és szülők mesélnek a Gyermekek Házáról. Megismerheti az Olvasó iskolai életünk mindennapjait, olvashat arról, miként váltunk valóban "gyermekben gondolkodó” pedagógussá, hogyan készülnek a projektjeink, miként tanultunk meg egyénre szabottan tervezni, tanítani. A Gyermekek Háza története 25 évvel ezelőtt kezdődött. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején megadatott az iskolák számára a lehetőség arra, hogy meghatározzák egyéni arculatukat, megfogalmazzák pedagógiai céljaikat, megválaszthassák módszereiket. Megjelentek Magyarországon a nyugat-európai reformpedagógiák, megnyílt az első Waldorf-óvoda Solymáron, szárnyaikat bontogatták az alternatív programok, indultak Montessori- és Freinet-osztályok. Színessé vált az iskola világa! A változtatásban gondolkodó pedagógusok előtt két út állt. Lehetett csatlakozni a világban már eredményesen működő reformpedagógiai iskolákhoz, illetve lehetett új koncepciókban gondolkodni. Mi az utóbbit választottuk, nem titkolva, hogy a megismert reformpedagógiák nagy hatással voltak ránk. Iskolakoncepciót kidolgozni nem könnyű, de igen izgalmas feladat. Ráadásul nem kitaposott úton jártunk, nekünk kellett az utakat kiépíteni. Az utunk olykor rögös, buckákkal teli, máskor szép sima, egyenes volt. Szabadok voltunk gondolkodásban, a tapasztalataink alapján folyamatosan fejleszthettük programunkat. Az útépítés hosszú folyamat, mondhatom, nem ér véget, a mai napig tart."