Korunk igénye és a sajátos zeneszerzői alkat szerencsés találkozásából születtek meg Juhász Frigyes kórusdalai, amelyeknek kétkötetes válogatását juttatja most a mozgalom vérkeringésébe a Zeneműkiadó. Juhász jól ismeri és alkalmazni is tudja a régi latinitás Plinius által fogalmazott aranyszabályát: "Multum, non multa". Sokat, de nem sokfélét. Pontosan megtartja önnön határait s ezeken belül koncentrál a legnagyobb erőkifejtésre. A kórusok világa az ő igazi, legsajátabb területe: a kórusdal, amely a tömegek ajkán kap valódi értelmet, mert a sokaság legszemélyesebb vágyait mondja ki bátran, a művészi és politikai erkölcs szuggesztív eszközeivel.
E kórusművek sokoldalúsága abban rejlik, hogy mindegyikük a pódiumon légkört teremtő műalkotás, és ugyanakkor az utca éneke alakjában is életképes.Juhász Frigyesnek Kodályon és Bartókon kiművelt szerkesztési kultúrája, mely a népdal, a sokféle népi ritmus s a nemzetközi munkásdal égtájai felé tekint, ebben a műfajban valami különlegeset, egyénit, hamar népszerűvé váltat formált ki s adott kórusainknak. E kórusdalok faktúrája egyszerű, megszólaltatásuk mindig hatásos. Egynemű és vegyeskari tolmácsolásuk variatív lehetősége még jobban kiterjeszti szerepüket. Juhász tematikája gazdag - a múlt, a jelen és a jövő teljes summázata. De - talán a ritmikus megoldások előtérbe kerülése folytán - még akkor is a fiatalság felé fordul, amikor a múltról beszél. Hitelét nagyban elősegíti, hogy olyasmit ad énekeseinek, kórusainak, a karvezetőknek és a zenét hallgatni vágyó embereknek, amit saját életéből, múltjából, nagy hullámokban kibontakozó érzelmi világából műbe tudott átmenteni. Becsüljük meg alkotásainak ezt a közvetítő szerepét s becsüljük meg mindenekelőtt őszinteségét és tisztaságát.