Az abszolút zene eszméje az 1800 körüli romantikus zeneesztétikában jött létre, a másfélszáz éven át meghatározta a hangszeres zenével - a "voltaképpeni" zenével - kapcsolatos elképzeléseket. A szövegektől, funkcióktól és még az empirikusan megfogható effektusoktól különvált - és ennyiben "abszolút" - zene, ahogyan ezt Wachenroder, Tieck és E.T.A. Hoffmann óta hiszik - az "abszolútum" sejtését közvetíti. Nietzsche még a wagneri zenedrámát is "abszolút" zenének tekintette, mivel (a "zenekari dallam") olyan zene, amely a drámai folyamatok "belső lényegét" mondja ki. Ezért nem túlzás, ha az abszolút zene eszméjéről mint zeneesztétikai alapfogalomról beszélünk, amelyet be kell mutatni, hogy megértsük: mi volt egyáltalán a zene a 19. században - abban a században, amelyből a hangverseny-repertoár legnagyobb része származik.
Miért kell a művészi értékek, a zenei nevelés fontosságát és hasznát folyamatosan igazolni? Miért kell figyelmet fordítani a tanulók tanórán kívüli tevékenységére? Miért nem magánügy, hogyan tölti ...
Online ár:
2 720 Ft
Eredeti ár: 3 200 Ft
Online ár:
3 705 Ft
Eredeti ár: 3 900 Ft
Online ár:
3 705 Ft
Eredeti ár: 3 900 Ft