Levelek Kínából

Összefoglaló

Rég volt, de azért nem annyira – 1986-ban -, hogy Nagy Károly, a kötet újságíró szerzője szinte úgy érezhette egy bő hónapon át tartó kínai látogatásán, ő és fotóriporter társa a világ legnagyobb és legrégibb kulturbirodalmának vendége. Olyanok voltak a látnivalók és olyan volt a fogadtatás.
A számukra összeállított programot - Peking, Csungking, Csengtu, Lhásza, Gjance, Sigace, Hszián – teljesítve egy csodálatos utazás részeseinek érezhették magukat - mit láttak, mire gondoltak, miről számolt be a szerző a feleségének naponta többször írt leveleiben - erről szól a könyv, szó szerint közölve a leveleket is. Hiszen óriási dolog, hogy Tibetben deklaráltan az autonóm kormány vendégei voltak, fogadta őket az egyik miniszterelnök-helyettes... Persze, rég volt.
Csakhogy manapság az internet segítségével könnyű utána nézni, hogy mi változott és milyen irányban 1986 óta, mit igér a világnak az, hogy az ötvenes években még a legszegényebbek közé tartozó Kína ma az Egyesült Államok nyomában van, gazdasági potenciálját úgy emelte a második helyre, hogy közben százmilliósnál nagyobb középosztályt teremtett, vagyis szüntelenül emelte az emberek életszínvonalát, a nagyvárosokban felhőkarcolókból emelt negyedeket. Tehát a kínai „kapitalizmus” – a nyugati tudomány sok képviselője is elismeri - valójában szocialista célokat szolgál...