József Attila egész sorstörténetét kirajzolhatnánk szerelmes verseinek szállóigévé vált sorai alapján. Korán vájta belém fogát a vágy - Keresek Valakit, s nem tudom, ki az - Miért nem ikertestvérem levél? - Szövetség ez, nem szerelem - Gyermekké tettél - Jaj, szeressetek szilajon! - Nagyon fáj. A poézis örök életet adó hatalmáról pedig a szépségük, okosságuk miatt kiválasztott múzsák névsora tanúskodhat. Mártuska, Caca, Ria, Luca, Márta, Edit, Flóra - ha a valódi életben nem is, a költészetben immár örökké József Attilához tartoznak.