A szabadság mítosza

Összefoglaló

Az 1848–49 telén minden irányból támadó császári seregek gyűrűjéből kicsúszó, vitéz harcokban edződő magyar honvédsereg a visszavágásra, az ország függetlenségének kivívására készül, és a diadalmas tavaszon – Európában már csak egyedül küzdve a reakcióval – felejthetetlen győzelmekkel szárnyaltatja a szabadság mítoszát. Az elbeszélő, a Miklós-huszárok főhadnagya, a polgárháború legendás hőse megindulva mondhatja Buda bevételekor:

„És ki akkor közülünk sérüléseibe belehalt, abban a boldog tudatban hunyta le a szemét, hogy Magyarországnak kivívta a függetlenséget, áldozata, a legnagyobb, amit csak ember adhat, nem volt hiábavaló. Én, szabadidőm legjavát sebesült bajtársaim mellett töltve, oly sok tekintetben láthattam a halálfélelem páráját eloszlató végső, örömteli fellobbanást, miközben a távozó utolsó leheletével elrebegte:
– Győztünk!”