Prikk és Pantheosz - Valóság, fantasztikum, mágia AZ ELTE BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KARÁN 1999 MÁRCIUS 1-JÉN ÉS 8-ÁN ELHANGZOTT "ARANY JÁNOS ELŐADÁSOK" ÍROTT VÁLTOZATAI

Összefoglaló

A Cholnoky-fivérek - Viktor és László - soha ki nem teljesedett, mégis rendkívül érdekes és inspiráló életművének az a mostoha sors jutott osztályrészéül irodalomtörténetünkben, hogy időről időre teljesen elfelejtik őket, majd tetszhalott állapotukból újra föltámadnak, de mindig csak rövid időre. Az utókor se lenyelni, se kiköpni nem tudja őket. Pedig mindketten a magyar novella legjobb mesterei közé tartoznak. Kettőjük közül László a líraibb, érzelmesebb, Viktor az intellektuálisabb író. Amíg László történeteinek a színhelye vagy a Balaton-felvidék vagy a budapesti külváros, Viktor térben és időben nagy távolságokat barangol be, egzotikus tájakat jelenít meg. Pedig köztudott, hogy rövid életében alig mozdult kis Magyarországról. A magyar ember józan, mondogatta apám, s bár Jókait is szívesen olvasta, mégis inkább a realista irodalmat kedvelte. Én is kedvelem a realista irodalmat, s azzal is egyet tudok érteni, hogy a magyar ember józan. Valószínűleg azért iszik olyan sokat és mindennap. Mert a mi földrajzi koordinátáinkon józannak maradni olykor csak részegen lehet. A Cholnoky-fivérekről is tudják a beavatottak, hogy az iszákosságot illetően megelőzték korukat. A mai magyar író egyik fajtájának az előfutárai voltak. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy másban is megelőzték korukat.