Mára kijelenthető, hogy rendkívül ellentmondásos megítélés alá esik Zsukov marsall híres emlékirata, az Emlékek és Gondolatok. Vezérkari főnökként, s a vezérkarban betöltött fontos pozíciói által kétségtelenül átfogó képe volt a háború folyamán meghozott döntésekre - de mára nem tekintik "modern kori Szuvorovnak" vagy Vörös Napóleonnak". Sokkal inkább a stratégának, aki hideg fejjel kidolgozta és alkalmazta a "felperzselt föld" taktikáját, aki a gyalogság nagy tömegeivel, jelentős veszteségeket vállalva tudatosan fékezte a technikailag sokkal fejlettebb ellenfél előrenyomulását - s aki támadó stratégiák alkalmazásakor is könnyedén áldozta fel a cél érdekében úgymond az "élőerőt". Viszont a memoárja így is hallatlanul fontos forrása nemcsak a háború történéseinek, de annak a szemléletnek is, amellyel a szovjet hadvezetés a katonapolitikához viszonyult.