HARC A LEVEGŐÉRT: A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület sorozata. Az öt kötet egységes, kiadói, rajzos egészvászon-kötésben
1- 5. kötet (nem teljes)
Budapest, é. n. Révai.
1. Bánhidi Antal: Pilóta lettem Révai - 261 oldal - Első repülőgépem
1912 egy meleg nyári délutánján. Zsuzsi, a kis hegyi vasút mozdonya, minden igyekezetét összeszedte, hogy az utasokkal telezsúfolt kocsikat felhúzza a Szamos hídjának domborulatára. Az alkalmi utazásra beállított poros marhakocsikban szorongtam én is, szüleimmel és két fivéremmel. Az utasok hangos kiáltozással buzdították a csaknem egyhelyben daráló kis mozdony vezetőjét. Néhányan már azt is ajánlottuk, hogy leszállunk és a gyorsabb haladás kedvéért toljuk a vonatot, a fűrésztelepen túl elterülő nagy legelőig. Ide törekedett ugyanis a város apraja-nagyja. Irigykedve néztük, hogy mennyivel gyorsabban haladnak azok, akik az országúton és a sínek mellett gyalogolnak... Bizonyára elfoglalnak minden jó helyet és nem láthatunk majd semmit, mire a kis vasúttal a helyszínre érkezünk.
Pedig nagyszerű látványosság ígérkezett. A helyi lap s a hatalmas falragaszok városszerte hirdették, hogy délután négykor Székely Mihály bemutató-repülést végez a hegyi út mellett, a réten.
2. D’ ambra, Lucio: Szárnyas katonák - Révai - 274 oldal
3. Earhart, Amelia: Az utolsó út - 222 oldal Amelia utolsó útjának történetét tárom fel...
Úgy terveztük, hogy ezeknek a feljegyzéseknek „Földkörüli út" lesz a címe. A sors máskép akarta. A könyv minden sorát maga Amelia Earhart írta. Kábelen és telefonon küldte haza a naplórészleteket mindenünnen, amerre útja vitt, egészen Új-Guineáig. Sok feljegyzését később levelekben egészítette ki. Elküldte az útjelzőtáblázatokat is, - mind teli volt ceruzával odavetett megfigyelésekkel. A gép szűk ülésében gubbasztva firkálta, míg elrepült négy világrész felett.
Itt van azután a kézirat. Még itthon megkezdte a „Világkörüli út" összeállítását. Kiadójának megígérte, hogy azonnal nyomdakész anyagot kap, amint megérkezik.
Azért vállalta ezt a munkát, hogy kívánsága teljesülhessen s elindulhasson erre az útra. Mikor a márciusi baleset után visszafordult Honoluluból, mindent megtett, amit csak lehetett, hogy a könyv megjelenését mielőbb biztosítsa.
Amit még hozzátettem: olyanoktól származik, akik ismerték őt és egyetmást írtak róla.
4. Lindbergh, Anne M. : Zúg a szél - 206 oldal - Feleségem könyve egy megfigyelőutunkról szól. Az Atlanti-óceánt repültük át 1933-ban. Pontos és hű képe mindennek, ami történt, míg Afrikából átjutottunk Dél-Amerikába. Feladatunk az volt, hogy tanulmányozzuk a légiutakat Európa és Amerika közt. Abban az időben kezdtek véglegesen kialakulni a légi országutak. A szárazföldi országokat átrepülték már, az egyes földrészeket is összekötötték egymással. Most már csak az óceánokat kellett behálózni. A nagy vízitávolságok voltak a légi világkereskedelem utolsó jelentősebb nehézségei.
Az Atlanti-óceán északi részének átrepülése a légi kereskedelem legfontosabb és legnehezebb feladata. Nemcsak a nagy távolság: a légköri és éghajlati viszonyok is sok nehézséget állítanak a repülő elé. Ahol a távolság kisebb, ott az éghajlat nagyon hideg - fenn északon. Délen viszont, ahol enyhébb a levegő, óriási távolságokkal kell számolni. Három természetes légiút vezet át az óceán északi részén. Az első Grönlandi-útnak nevezhetjük, ez északon van, a másodikat, a délit Azori-útnak és a harmadikat, a középsőt Nagykörútnak. Mind a hármat meg akartuk ismerni.
Júliusban indultunk el New Yorkból és miután a Nagykörúton át Newfoundlandba értünk, Labrador partjai fölött északnak fordultunk. Átvágtunk Európába, az északi úton Kopenhágában értünk partot. A következő heteket Európában töltöttük, Norvégiában, Skóciában, Irországban, Spanyolországban, Portugáliában.
Az Azori-szigetekre túlságosan későn értünk; az akkori lehetőségek mellett nem repülhettünk már Ujfoundlandba vagy a Bermudákra. Túl nagy kockázatot kellett volna vállalnunk. Néhány napig a szigeteken maradtunk, Afrikába mentünk és a könnyebb utat választottuk, azt, amely az Egyenlítőn át visz Dél-Amerika felé. A könyv ezt az utunkat írja le, Afrikától Dél-Amerikáig. Benne vannak az emberek, akikkel találkoztunk, a nehézségek és problémák, amikkel szemben találtuk magunkat, mikor minden előkészület nélkül hosszú tengeri útra vállalkoztunk olyan géppel, mely eredetileg szárazföldi repülésre készült.
Gépünk, a Tingmissartoq (az eszkimók kiáltanak így, ha repülőgépet látnak s azt jelenti: "ami úgy repül, mint a nagy madár") 1929-ben épült szárazföldi tanulmányutakra. 1930-ban elérte a transzkontinentális csúcsidőt Kalifornia és New York között. 1931-ben kerekek helyett pontonokat szereltek reá egy sarkvidéki út alkalmából. Két évvel később erősebb mótort kapott; így indultunk el vele óceáni utazásunkra.
Fontos volt, hogy lehetőleg magunk szolgálhassuk ki magunkat. 1933-ban még nem igen volt repülőtelep azon a vidéken, ahol le akartunk szállni. Örülhettünk, ha leszállásnál jó horgonyzóhelyet és kedvezően elhelyezett bóját találhattunk valahol. Nem ragaszkodtunk menetrendszerűen megállapított útitervhez. Hogy mennyi időt töltöttünk itt vagy ott, attól függött, milyen körülményeket találtunk. Gyakran megtörtént, hogy még előzetes értesítést sem kértünk és kaptunk a leszállási viszonyokról. Ha rossz helyre kerültünk, mint például Madeirában, másfelé folytattuk az utat. Elinduláskor mindig legalább kétféle lehetőségre számítottunk.
5. Magyar Sándor: Álmodni mertünk - 233 oldal - Szárnyat a magyarnak... Néhány fekete-fehér fotóval, kihajtható melléklettel. A Révai nyomda nyomása.
Sokszor olvassuk újságokban, sokfelől halljuk ezt a jelszót és kétségtelen, hogy a nemzet nagyrésze át is érzi a jelszóban kifejezett cél szükségességét, azonban mégis legtöbbször meg kell állapítanunk, hogy népünk széles rétegeinek a repülésről csak meglehetősen homályos elképzelései vannak. Ennek tulajdonítható az a sajnálatos tény, hogy igen sokan még bizonyos idegenkedéssel viseltetnek a repüléssel szemben, amely pedig az összes sportok között a legnemesebb és nemzetünk szempontjából a legfontosabb. E tájékozatlanságnak és idegenkedésnek okát abban látom, hogy Magyarországon a repülésnek még alig van irodalma és társadalmunk erre vonatkozó ismereteit szinte kizárólag újságcikkekből meríti, amelyek természetszerűen leginkább repülőbalesetekről, vagy általában a repülésnek nem túlságosan népszerű mozzanatairól számolnak be.
Pedig az érdeklődés nálunk meg van, igyekeznünk kell tehát azt kielégíteni.
A repülés emberi és nemzeti ügy. Elengedhetetlen eszköze az emberiség továbbfejlődésének és nemzeti ügy, mert nemzetünk jövője függ attól, hogy a levegőben erősek legyünk és ezáltal elérhessük nemzeti céljainkat...
vitéz nagybányai Horthy István
Vajon hogyan lett egy magyar külvárosi gépírólányból Hollywood hőskorának egyik legnagyobb filmcsillaga? Vagy Rákóczi egykori parancsnokából rizsporos parókát viselő, hamisítatlan, francia rokokó f...
Online ár:
4 072 Ft
Eredeti ár: 4 790 Ft
Online ár:
3 400 Ft
Eredeti ár: 3 999 Ft
Online ár:
4 080 Ft
Eredeti ár: 4 800 Ft