Húszéves a gyógyfoglalkoztatók képzése Magyarországon. A beindításban oroszlánrésze volt az akkori Rehabilitációs Társaság „Pszichiátriai Szekciójának”, nevezetesen pedig dr. Füredi János professzornak és dr. Benson Katalin gyógypedagógus pszichológusnak. Indíttatása határozta meg tulajdonképpen, hogy a képzés főleg a pszichiátriai rehabilitációra összpontosított. A tananyag és a jegyzet az akkori lehetőségek szerint készült el. Az elmúlt évtizedek gyakorlata azonban felszínre hozta az első próbálkozás gyengéit: pl. hogy az egészségügyi szervezési tananyag felesleges, a felkészítés nem elégséges más orvosi szakmák igényeihez, és hogy a bővebb pszichológiai és pedagógiai ismeretek nélkülözhetetlenek. A változtatásra, a tananyag „leporolására” a rendszerváltást követő oktatási reform adott késztetést.
A mostani tananyag összeállításánál elsősorban azt vettük figyelembe, hogy nem pszichoterapeutákat, nem rehabilitációs szakembereket akarunk képezni, hanem olyan egészségügyi szakdolgozókat, akik az orvosi rehabilitációban a maguk munkaterületén – de túllátva az intézetek hagyományos keretein – a szocioterápiák szakszerű alkalmazásával működnek közre.
Tankönyvünkben a problémák megközelítése egyébként – tudatosan – erősen ápolás-lélektani jellegű. Nem orvosoknak, hanem olyan személyeknek készült, akik teljes munkaidejüket a betegek között töltik, akik ezalatt „rájuk vannak bízva”. Másrészt az oktatás célja nemcsak a „fogyatékosság” gyógyítása, hanem az is, hogy a „fogyatékos” mint személyiség, mint „egész ember” megtalálja helyét és beilleszkedhessen a társadalomba. Márpedig minél korlátoltabb egy állapot, és minél súlyosabb egy fogyatékosság, annál inkább a pszichés problémák és eszközök válnak fontossá, sőt talán meghatározóvá a rehabilitációban (lásd dr. Fejes András: „A gerincsérültek rehabilitációjának pszichológiája” egész mondanivalóját,). Így sikerülhet ott is örömökben gazdag „humán” életet biztosítani, ahol a legtökéletesebb „ergoterápia” is lehetetlenné válik (pl. a vastüdőben élő gyermekbénulásos eseteknél).
A korszerűbb tanulnivaló összeállításánál arra is tekintettel kellett lenni, hogy a zömében pszichiátriai szakterületről jelentkező tanulók mellett a pszichiátriai fogalmak körében járatlan egyéb egészségügyi szakemberek, pedagógusok is részt vesznek a képzésben, akiknek a munkájához a betegségek valamivel részletesebb ismerete is szükséges volna. Főképpen azért, hogy a kezelt betegek állapotának változásait – a konkrét tünetek javulását, a rosszabbodás figyelmeztető jeleit – a „tünettan” alapos ismeretében észlelni tudják. Ez a nehézség főleg a pszichiátriai kórképek esetében kerül előtérbe. A megoldást abban láttuk, hogy – tekintettel az oktatás viszonylagos szűkösségére – ún. „állapotképek” formájában ismertetjük a szükséges klinikai tudnivalókat. Hiszen a gyógyfoglalkoztatóknak többnyire nem kórképeket, hanem meghatározott rendellenes állapotokat (pl. demencia, epilepszia, bénulások és fogyatékosságok meghatározott típusai stb.) kell terápiásan befolyásolniuk, függetlenül attól, hagy azok milyen kórfolyamat eredményei.
A jegyzet terjedelmének behatároltsága miatt a tudnivalókat sok helyütt röviden és sűrítve fogalmaztuk meg, elsősorban arra törekedve, hogy a tanuló a fogalmakat, meghatározásokat és a fő összefüggéseket pontosan sajátíthassa el. Az egyes szakaszok végén irodalmi utalásokat adunk, ami lehetővé teszi, hogy a téma iránt behatóbban érdeklődők mélyebb és részletesebb ismereteket is szerezhessenek.
Kiadványunk az egészségügyi szakképzésben tanulók és az egészségügyi főiskolai (BSc) képzésekben részt vevők számára kíván segítséget nyújtani az orvosi latin kifejezések elsajátításában. A könyvbe...
Online ár:
4 403 Ft
Eredeti ár: 5 180 Ft