Áldozatok - A második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából

Összefoglaló

Ezt a könyvet azoknak a nemzedékeknek szántuk, akik számára a második világháborút követő évek törvénytelenségei, majd az 50-es évek súlyos politikai hibái már olyan távoli, „történelemi tények”, amelyeket részben elhallgattak előttük, részben pedig tudatosan félremagyaráztak.
Nem pusztán történelmi adattárat állítottunk össze, inkább olvasmányos történelmi segédkönyvet akartunk a téma iránt érdeklődők kezébe adni, hiszen egy kötetbe válogattunk össze verseket és életrajzi visszaemlékezéseket a keleti és nyugati hadifogságot, valamint a sztálini kényszermunkatáborokat megjárt emberektől. Tudjuk, hogy nem volt egyforma a sorsa annak, aki „csak” 9-l8 hónapot töltött a „nyugati” (amerikai, francia, angol) hadifogságban és annak, aki a szó szoros értelmében végeláthatatlan éveket, olykor 10 évnél is többet raboskodott a Szovjetunió hadifogolytáboraiban és lágereiben. Másként élték át a fogságot a katonák és másként a vétlenül elhurcolt és ártatlanul elítélt civilek. Mégis egy közös kötetben kellett közreadnunk ezeket a személyes emlékeket, mert a fogolytáborok lakóit mindenütt ugyanazok a problémák foglalkoztatták: mi történik otthon a családjukkal? Mikor szabadulnak? Mindenütt a gondviselésbe vetett hit és a hozzátartozóik utáni vágy segítette őket, hogy legyőzzék az éhséget, az erejüket meghaladó fizikai és lelki gyötrelmeket, hogy túléljék a fogságot.
A kötet néprajzos szerkesztőiként egy speciális történelmi helyzetet mutatunk be, azt vizsgáljuk, hogy milyen volt a lágerek, a lágerviselt emberek élete és folklórja. A tudományos vizsgálat során nem válogathattunk, nem súlyozhattunk a kényszermunka- és hadifogolytáborok szenvedései között. Meggyőződésünk, hogy a „szerencsés” túlélők és családtagjaik egyformán áldozatok voltak, a 20. századi közép-európai történelem áldozatai, akiknek egész további életét, gondolkodásmódját megváltoztatta a fogság.
A történelmi olvasókönyvként is forgatható írásokkal, a folklorisztikai tanulmányokkal és a Láger-antológiával nemcsak az áldozatok emléke előtt szeretnénk tisztelegni, hanem emlékeztetni akarjuk az utókort is, hisz jól tudjuk Illyéstől: „S jogunk van / – hisz halandók s életadók vagyunk – / mindazzal szembenézni, / mit elkerülni úgysem tudhatunk. / Mert növeli, ki elfödi a bajt.”

A második világháború nekünk, magyaroknak súlyos és nem minden vonatkozásában őszintén feldogozott történelmi lecke. E lecke megértésében, tanulságai elfogadásában és érvényesítésében sokat segíthet e kötet is.