A legutóbbi egy-két évtized külföldi és hazai tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vállalatcsoportok (konszernek) adaptációs készsége, innovációs kapacitása, versenyérzékenysége sok tekintetben felülmúlja a hagyományos, egységes szervezetű vállalatok, az egyedi gazdasági entitások hasonló jellegű képességeit. A kötet szerzői három tematikai blokkban tárgyalják a konszern-jelenséggel összefüggő vezetési és szervezési kérdéseket. A könyv első része a konszern szervezet kialakulásának és fejlődésének elvi alapjaival foglalkozik, a nyugati országokban folytatott elméleti kutatások és felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok fényében. A második rész a konszernformák hazai alkalmazásáról nyújt elemző áttekintést, a spontán privatizációnak nevezett periódustól az ezredfordulóig terjedően mutatva be a konszernképződés magyarországi folyamatait. A harmadik rész összefoglaló értékelést ad a vállalatcsoportosulások működésének szervezetelméleti tanulságairól, különös tekintettel a konszernformák további alkalmazási lehetőségeire a magyar gazdaság mikroszférájában.