Az aspektus fogalmát hagyományosan a legnehezebben meghatározható nyelvészeti fogalmak közé szokták sorolni. A könyv szerzője az aspektust mondatszemantikai kategóriának tekinti és végső soron a mondat belső időszerkezetével azonosítja. Elsősorban a magyar nyelv aspektuális tulajdonságait mutatja be, de kitér a magyartól eltérő rendszerű nyelvek tulajdonságaira is. A magyar aspektus hasonlít a szláv aspektusra abban, hogy már a szótárban rögzítve van, különbözik viszont tőle abban, hogy az egyes igék aspektuális értéke mondatszinten megváltoztatható. A kompozicionálisan létrejött mondataspektus ilyenformán bizonyos közös vonásokat mutat a germán nyelvek megfelelő kategóriájával, de a magyarnak is - mint minden nyelvnek - sajátos aspektuális rendszere van. Ezt mutatja be Kiefer Ferenc akadémikus régóta várt, új könyve.