Domszky Pál a varsói magyar (1903-1974) - Saját képpel

Összefoglaló

Fotókkal, dokumentumokkal - Ismertető: A ​magyar-lengyel kapcsolatok kiemelt fejezete a második világháború éveiben kialakult helyzet, amikor lengyel katonai és polgári menekültek kerestek menedéket magyar földön, többségük tovább menekült Franciaországba és más európai államokba. A menekültek védelme a magyar kormány legfontosabb feladatainak egyike lett, de nem szabadott megfeledkezni azokról sem, akik a német megszállta területen veszélybe kerültek. Ezek „kimentése” is szervezett formában történt, bár ezek felderítése és a menekítés megszervezése egyéni vagy társadalmi szervezetek feladata lett. E vonatkozásban szerzett magának elévülhetetlen érdemeket Domszky Pál, aki a lengyel földön rekedt és veszélyeztetett helyzetbe került magyarokat és magyar származásúakat segítette magyar földre. Igaz, ezek közé rengeteg üldözött lengyel is került, sokan nekik köszönhetik az életüket. Veszélyes feladatot vállalt, ami nem nem teljesülhetett volna helyi – akár a megszállókkal való – kapcsolatok nélkül. Domszky Pálról a magyar történetírás megfeledkezett, sőt voltak olyan idők, amikor nem szívesen foglalkoztak e kérdésekkel. A szerző érdeme, hogy egy elfeledett történet újra életet kapott, emléket állítva a könyv főszereplőjének és tanulságokat von le a jövő nemzedékeinek. (Dr. Kapronczay Károly, az MTA doktora, egyetemi tanár)- További ismertető. "Belelapozás".

- - - - Domszky Pál híre, hírneve hozzánk a Lengyelországot felfedező és bejáró autóstoposokhoz az 1960-as évek második felében jutott el, ugyanúgy, mint Divéky Adorjáné vagy Waclaw Felczaké. A história időben és térben távol lebegő hőseiként keltek bennünk életre, holott voltaképpen kortársaink voltak, hiszen éltek. Domszky Pál méltán foglalkozott Bem József tábornok életével, szabadságharcos tevékenységével… Összekapcsolta őket legfőbb tulajdonságjegyük: egyikük se ismerte a reménytelenség fogalmát, a reménytelen helyzetet – mindketten a tettek emberei voltak. Az idő egymásra csúszott síkjain át látom, ahogy Arany János a levert szabadságharc után petróleumlámpa fényében írja verseit – azzal a meggyőződéssel, hogy van kinek. Látom, ahogy a Tiszalökre száműzött Hamvas Béla a szerszámos raktárban petróleumlámpa fényben értekezik a magyarok tulajdonságjegyeiről. Látom, ahogy Domszky Pál kemencei házában petróleumlámpa-fényben rendezgeti a II. világháború tüzéből kimentett dokumentumokat. Töretlen szellemük reflektorfényében látom őket. (Dr. Kovács István, író, költő, történész)