Emelt szintű magyar szóbeli érettségi 2009

Összefoglaló

irodalmi tételek és feladatok

A címlap szerint egy évre szóló kiadványt tart kezében a kedves olvasó, aki lehet diák, tanár, régebben érettségizett, aki most rugaszkodik neki egy más szintnek - bárki, akit érdekel, hogyan lehet egy-egy témából felkészülni. Épp ezért érdemes az előző évek hasonló kiadványait is átlapozni, hiszen Shakespeare vagy Madách korábban is szerepelt - a hat életműről nem is szólva.
Miért érdemes az emelt szinttel próbálkozni? Nem csak a plusz pontok miatt! Azért érdemes megküzdeni a nehezebb vizsgaszinttel, mert a vizsgára készülő rákényszerül arra, hogy összegezze a tanultakat, hogy megkeresse az összefüggéseket, rendszerezze az ismereteit, olyan háttérismereteket mozgósítson, amelyeket szinte már elfeledett, és akár a felkészülés közben rácsodálkozzon új, eddig föl nem fedezett szépségekre. Sok szempontból elő- és fölkészül az első egyetemi szemeszterre (lényegkiemelés gyakorlása, absztrakciós készség, összefüggések keresése, megtalálása). Ugye, hogy mindez megéri a fáradságot?
A kétszintű érettségi bevezetése óta az Oktatási Minisztérium évről évre nyilvánosságra hozza az emelt szintű szóbeli tételeket. Ezek a tételek természetesen csak általánosságban jelölik meg azt a témát, amelyet majd a kifejtendő kérdés tartalmazni fog. A feladat - amely lényegében a szóban kifejtendő téma körülírása - a választás lehetőségét is megadja a vizsgázónak az adott tételen belül. A feladat természetesen nem nyilvános. Például:

Tétel: Jellegzetes témák, motívumok Arany János életművében
Feladat: Néhány mű elemzése alapján tárja fel, melyek az Arany-balladák jellegzetes témái, motívumai!
vagy
Melyek Arany kései költészetének jellegzetes motívumai? Mutassa be az Őszikék néhány lírai darabját!

A tétellapon minden feladathoz kapcsolódik egy hosszabb-rövidebb szöveg (ún. bázisszöveg), amely valamilyen kapcsolatban áll a feladattal. Ez a kapcsolat lehet szorosan a feladatra vonatkozó, de lehet csak asszociatív vagy más jellegű is. A vizsgázónak mindenképpen meg kell találnia a kapcsolódást ahhoz, hogy a feleletébe be tudja építeni - ez ugyanis hozzátartozik a megoldáshoz. A szövegek néha csak pár sorosak, de alkalmasint fél vagy egész oldalt is kitehetnek. A felelőnek gondosan végig kell olvasnia, meg kell értenie, és össze kell kapcsolnia a saját mondanivalójával.
A kiadott tételsorok jellegükben természetesen hasonlítanak a korábban ismertekhez: hat életmű, négy portré, három látásmód, két kortárs és két világirodalom, két drámatörténet és egy, az irodalom határterületeihez tartozó. Ez azért fontos, mert az első tíz tétel biztosan olyan, ami az iskolai órákon is bemutatott, megtanult alkotó tanult művének valamiféle bemutatását kéri. A problémát általában a továbbiak jelentik, hiszen ezekben mindig több az olyan mű, szerző, ami vagy aki valószínűleg nem szerepelt az órai bemutatásban (vagy azért, mert a választható kategóriába tartozik, vagy azért, mert semmilyen módon nem kerül a "leckébe"). Az idén hat tétel ilyen van. Mindez a vizsga "emelt" jellegéből adódik: aki a felsőoktatásban akarja használni az irodalmi tudását, annak szélesebb ismeretanyaggal kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy a fejében lévő ismereteket az aktuálisan megoldandó feladat követelményei szerint átrendezze. Mindezekből következik, hogy mi lehet e kiadvány célja és feladata. A cél az, hogy segítsen felkészülni az adott tételekből, a feladat pedig az, hogy megmutassa, ezt hogyan lehet a leghatékonyabban tenni. A feladatokat senki sem ismeri, így ebben a könyvben is csak a témákhoz kapcsolódó lehetséges kérdések lesznek - amit a szerző odaillőnek gondol.
A vizsgázók közül sajnos vannak olyanok is, akik szövegismeret nélkül jelennek meg: úgy beszélnek egy műről, hogy nem olvasták azt. Ez természetesen megengedhetetlen. Ezért minden tétel után megjelenik majd, hogy mi az a háttérismeret, amelynek birtokában könnyebb a feladatnak megfelelni. Ez azt is jelenti, hogy nem mindig kell elmondani, amit adott esetben például a reneszánszról tudunk, de a korszak, a stílus, a képviselők ismerete nélkül nem lehetséges jól felépíteni a feleletet. Van az ismereteknek olyan köre is, amely nélkül elképzelhetetlen a jó vizsga: ezek a kötelező ismeretek körébe tartoznak. Kötelező pontosan ismerni a tankönyvet, a tételhez tartozó művet/műveket, lírikus esetében bizonyos mennyiségű memoritert tudni, ismerni és helyesen használni a kérdéshez tartozó fogalmakat stb.
Az emelt szintet jól teljesítők egyben arról is tanúbizonyságot tesznek, hogy alkalmasak felsőfokú tanulmányokra: képesek arra, hogy a megtanult leckét meghatározott szempont szerint újrarendezzék, hogy egy olvasmányról szokatlan szempont szerint is véleményt mondjanak, hogy a tanultakat érvként használják egy bázisszöveg igazságának bizonyításához vagy épp az abban foglaltak cáfolatához. Hogy ezt megtehessék, biztos lecketudásra, szövegismeretre és gondolkodási folyamatok készségszintű alkalmazására van szükségük. Ezért ebben a könyvben nincsenek kész válaszok, csak gondolatmenetek egy-egy tétellel kapcsolatban. Ezt a gondolatmenetet lehet vázlatként használni, hogy arra ki-ki felépítse a saját ismeretei alapján a tételről alkotott véleményét. Lehet mintaként használni: hogyan lehet felépíteni egy feleletet. Mindez azért van így, mert az ember csak azt tudja hitelesen, meggyőzően előadni, ami a sajátja: a sarokpontok, a fő szempontok lehetnek azonosak, de nincs két ember, aki ugyanúgy beszélne egy adott témáról. A "hiteles" beszédhez ismeretekre van szükség, amelyek túlmutatnak az iskolai lecke határain. Ezért mindenütt lesz a témához tartozó, könnyen elérhető szakirodalom, amivel az érdeklődők és jól felkészültek bővíthetik az ismereteiket.
Érdemes jegyzeteket készíteni felkészülés közben. Nem füzetbe, hanem egyforma nagyságú papírokra célszerű jegyzetelni, s mindig csak a papír egyik oldalára. Ha a cédula valamelyik sarkában pár szóval megjelöljük, mikor mit írtunk a papírra, akkor a jegyzetünk többféleképpen csoportosítható, bármikor azonosítható, később is felhasználható lesz.
Érdemes a cédulákra kiírni az előforduló fogalmak meghatározásait; a meghatározások mellett szükség esetén legyenek példák - a jobb felhasználhatóság kedvéért. Érdemes egy-két soros idézeteket is lemásolni a jegyzetlapra. Jó felfigyelni azokra a megjegyzésekre is, amelyekben a szerző önmagára vagy a munkájára utal.
Lehetőség szerint ebben a könyvben is utaltunk az eltérő szakirodalmi megítélésre. Érdemes erre is odafigyelni! Előző kiadványunk, amely az írásbelihez szükséges tárgyi tudást igyekszik mozgósítani (Bunné Csintalan Judit: Emelt szintű érettségi - Magyar nyelv és irodalom feladatok. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, 2004), tartalmaz egy többé-kevésbé teljes fogalmi lexikont, amit érdemes forgatni. Ez a kötet inkább a kreativitást, a használható tudást igyekszik aktiválni. Mindebből kiderülhet, hogy az emelt szintű érettségire való felkészülésnek másnak, többnek kell lennie a szokásos órai tanulásnál, de a témazárókra való felkészülés kampánytanulása sem megfelelő.
A legkönnyebben hozzáférhető szakirodalom - a saját tankönyveken kívül - az interneten található. A névtelen tételkidolgozások, dolgozatok kerülendők!