Visszatérés (Oláh)

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
A Visszatérés az 1977-ben megjelent Közel című életrajzi regény második, befejező része. Bár önállóan is megálló, kerek egész, de a két regényt együtt szemlélve derülnek csak ki a lenyűgöző méretű kompozíció valódi arányai, építőkövei, az egymásnak felelő párjelenetek, egy-egy élmény színe és visszája és a főhős bontakozó személyiségének összetett rajza.
A teljes mű a kudarc regénye. Kudarcba fullad az író kísérlete, hogy a múlt feltárásával eligazító tudásra tehessen szert a jelenben, hiszen a módszer is, a megelevenedő események is a sikertelenséget példázzák.
De - kegyetlen ellentmondás - ami kudarc az író számára, nyereség az olvasónak. Nemcsak esztétikai élményt nyújt a könyv, haenm segít egy generáció meghatározó élményeinek és kiúttalanság-érzésének földerítésében. Az író egyfeleől nagy igényességgel tárja fel egy fiatalember belső világát. A közelítés módszere ugyanaz, mint az első kötetben: egy szín, a teljes látvány egyik jellemző részletének feltűnése nyomán indul az emlék nyomába, amely fokozatosan rajzolódik ki, majd ugyanígy foszlik szét. Oknyomozó módszere rokonítható világirodalmi elődeivel, de szándéka merőben más. Főhősének fokozatos befelé fordulása menekülés, következmény. Az okok felkutatásához visszahelyezi hősét természetes környezetébe, és itt mutatja meg, mi késztette menekülésre. Regénye nemcsak izgalmas módszertani kísérlet, hanem fontos, társadalmi érdekű vizsgálódás