A 20. század elején jelent meg (a 2. kötet 1905-ben) Ráth György szerkesztésében ez a nemzetközi összehasonlításban is úttörõ munka, amelynek hasonmás kiadására vállalkozott a szekszárdi Babits Kiadó. Az iparművészet könyve természetesen nem a szó mai értelmében vett iparművészettel foglalkozik, fogalmi eszközei nem foghatják be a modern és posztmodern iparművészet egész területét, ám amirõl szól, arról nemcsak kora legmagasabb szintjén értekezik, de napjainkra is érvényes módon. A mostani, második kötetben Ráth István a nemes kövek metszésének művészetérõl, Diner-Dénes József az elefántcsont-faragásról, Divald Kornél a fafaragásról és a lakkművességrõl, Lyka Károly az üvegfestésrõl, Gaul Károly és Éber László a bútorművességrõl, végül Wartha Vince az agyagművességrõl, a porcelánművészetrõl nyújt a kor ismeretanyagát tükrözõ módon átfogó képet. Csakúgy, mint az elsõ kötetben, itt is minden fejezetre jellemzõ a történelmi áttekintés és a technikai fejlõdés részleteinek az összekapcsolása, a megfelelõ iparművészeti ágak mesterségbeli részleteinek beható taglalása. A vaskos, nagyalakú kötet tele van illusztrációkkal, ezek ugyan többnyire fekete-fehérek és nem is mindig a legjobb minõségűek, de a szemléltetés céljának jól megfelelnek.