Az ősök kincse I-III. (A magyar és világirodalom kincsestára)

Összefoglaló

Részlet a kötetből: "»Vannak arczok, a melyeknek első benyomása kitörölhetlenül vésődik lelkünkbe és melyek, ha nem is látjuk soha többé az életben, mindig ugyanazzal a változatlan kifejezéssel, ugyanazzal a mosolylyal vonásaikon lebegnek előttünk, mint a hogy legelőször láttuk.« Ezen meglepő igazságon tűnődött egy katonás külsejü férfi, ki egy gyönyörű őszi est alkonyán tétlenül támaszkodott falusi birtoka sövényéhez' és merőn bámult az előtte elterülő kalász hullámos búzaföldre. Sajátságos, megviselt külsejü, körülbelül negyvenéves férfi volt, kinek egész lénye az önérzetes méltóság ama félreismeretlen kifejezését viselte, amely az angol gentlemant jellegzi. Arcza inkább rút volt mint szép és regényhősnek nem illett volna be, mert a természet nem áldotta volt meg sem hóditó szénfekete bajuszszal, sem mandula alakú lángoló égszin szemekkel, sem arisztokratikus alakkal."