Drámák II.

Összefoglaló

„Ezt szereti. Ezt meg fogja enni ez a büdös kölyök. Mekkorát fog nézni, ha eléteszem. Kész, – Mi lesz ma a moslék? – Ne szemtelenkedj, édes fiam, mert belerúgok abba az elké­nyeztetett seggedbe, megértetted? Persze, mindegy, mit fog mondani. Halászlé. Erős, forró halászlé. Puha kenyérrel. Még meleg volt, amikor megvettem. Haláli jó a meleg kenyér. Sze­retnék belebújni a belébe. Forró, puha, körülsimogat… bent a kenyér belében. Szinte elélvez odabent az ember. A fené­be is, én itt főzök neki, ő meg fütyül rám. Úgy értem, csöppet sincs tekintettel arra, hogy nekem mire van szükségem…”
(Mos, vasal, főz, takarít, iszik, ledől)

„Kedvemre való fiú vagy. Új életet kezdünk. Megváltozik itt minden, meglátod. Te meg én, mi ketten… na, mit szólsz hoz­zá… a vállt a vállhoz… te vagy a fiatalabb, egye fene, te leszel a főnök… aztán kemény kézzel ám ezeket… nekem elég lesz a gyámság… mind a két nőt megkapod, természe­tesen utódnemzés céljára… fiam, te nem is figyelsz rám… mondd, édes fiam, te hova figyelsz?”
(Szavak, kék alkony, szavak)