Thamos - Egyiptom királya

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
1773-ban, majd 1779-ben készült Mozart legérdekesebb műveinek egyike, kísérőzenéje Tobias Philipp Gebler színművéhez, a "Thamos, Egyiptom királya" című drámához. Közel állott az ifjú, majd a férfikorba lépett zeneszerzőhöz ez a dráma, illetve annak mondanivalója. Gebler - csakúgy mint később Schikaneder a Varázsfuvola szövegkönyvében - a humánumot, a jóságot és az igazságot állítja műve központjába, Thamos ezeknek az erényeknek megtestesítője.
Mozart színpadi kísérőzenét és betétkórusokat írt a színműhöz. Előadásra alig került a darab - egy bemutatója valószínűleg Pozsonyban zajlott le -, Mozart nagyon sajnálkozott is emiatt, mivel tudta, hogy a zene milyen értékes. Ma rendkívül fontosnak tartjuk a Thamos-zenét; mivel itt Mozartnak legelső feladata a dráma egyes jelenteinek hangulati aláfestése, illetve összefoglalása volt, ez a zene mintegy kulcsot ad a kezünkbe a mester zenéjének szinte szótárszerű megértéséhez.
A szombathelyi Iseumban került sor 1971 nyarán a Thamos újjászületésére. (Előbb már koncertszerűen ugyancsak a szombathelyi zene- é s énekkar mutatta be a művet.) Erre az alkalomra Devecseri Gábor újrafordította és átköltötte Gebler szövegét. A tragikusan korán elhúnyt költő egyik utolsó műve ez az átköltés. Munkájában segítségére volt felesége, a szombathelyi előadás rendezője, Huszár Klára is.
Kötetünket - melyhez Somlyó György írt bevezetést és Huszár Klára, illetve Gábor István utószót - Kass János művészi illusztrációi díszítik.