E.T. a földönkívüli

Összefoglaló

ELŐSZÓ

A lágyan lebegő űrhajó, amely levendulakék fénysugárral horgonyzott le a Földön, leginkább egy hatalmas karácsonyfadíszhez hasonlított. Egy fényes, kerek karácsonyfadíszhez, amelyet a sötét égboltról eresztettek alá. S bár a földetérés pontosan a tervek szerint történt, hiszen a tökéletes szerkezet teljesen kizárta bármilyen hiba lehetőségét, ezúttal mégis megesett a baj...
A lassan feltáruló ajtón át szép sorjában lépkedett ki a legénység: aprónövésű, vénséges vén manókhoz hasonló népek. S máris munkához láttak, különös formájú kerti szerszámokkal a földi növényzetből gyűjtöttek mintákat.
Nekik maguknak is különös formájuk volt: torz fejük, petyhüdten lógó karjuk, idomtalan törzsük - földi szemmel nézve visszataszítóak voltak ezek a földönkívüli lények. De ahogy szétszéledtek a holdsütötte tájon, ahogy nekifogtak a mohák, virágok, cserjék, fácskák tanulmányozásának, nem mesebeli gonosz manók, hanem inkább tudós botanikusok jutottak volna a furcsa jelenet szemlélőjének eszébe. Csakhogy senki sem látta őket. Háborítatlanul dolgozhattak.