A legyek ura

Összefoglaló

WILLIAM GOLDING (1911-1993) vidéki tanáremberként, 43 évesen publikálta első regényét, A Legyek Urá-t, amellyel egy csapásra világhírűvé vált. Az 1960-as évek elején felhagyott a tanítással, attól fogva minden idejét az írásnak szentelte. 1980-ban Beavatás című regényéért Booker-díjjal, 1983-ban regényeiért, melyek a realisztikus elbeszélőművészet szabatosságával és a mítosz változatosságával és egyetemességével megvilágítják az emberiség helyzetét a mai világban, irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 1988-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk.
A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól amely talán éppen elpusztul, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek.
Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben eleinte szinte észrevétlenül sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".