Megbízható úriember - Az összeesküvők - Menyasszonyok, vőlegények

Összefoglaló

„… ​az a korszak, amelyben kinek-kinek élnie adatott, egyszer – olykor többször is –, mint valami élőlény, szembenéz velünk, és rákényszerít, hogy igazoljuk magunkat.” A számvetés órái többnyire a történelem kiélezett helyzeteiben, fordulópontjain érkezik el. Gyakran azonban csak utólag. Pedig mindig „tudnunk kell, hogy miért élünk, és miért érdemes meghalnunk”. A történelem azonban ritkán oly kegyes, hogy az egyént eligazítsa. Szobotka Tibort pedig az ember éppen akkor érdekli a legjobban, amikor „sem ereje, sem lehetősége nincs, hogy másnak mutatkozzék, minta amilyen”. Akkor, amikor a szélsőséges, átmeneti korszak végképp dezorientálja; vagy úgy, mint a Megbízható úriember „révbe ért” kalandorát, aki nem is sejti, hogy a fasizálódó Magyarország, amely váratlan karrierhez segítette, éppúgy elsüllyed majd a második világháború poklában, mint ő maga. Vagy úgy, mint Az összeesküvők fiktív történetének hőseit, akiket pedig a határozott irányítás, eszmei háttér, felrajzolt jövő nélküli mozgalmak mindenkori tragikuma temet majd el. A dezorientáltság és a káosz tragikomikus színben tűnik fel a Menyasszonyok, vőlegények világában. A könyv a háború utáni zűrzavaros években játszódik Budapesten. Konjunktúralovagok, dollárspekulánsok, prostituáltak, háborús lelki sérültek, rántottáról ábrándozó kiéhezett romlakók kavarognak a könyv lapjain, kapkodó bizonytalanságban. Olyan idő ez, melyben mindenkiről lehullik „álarc is, maszk is”.
Szobotka Tibor otthonosan mozog a történelem útvesztőiben bolyongó figurák között, finom iróniával ábrázolja őket olyannak, milyenek. S ha humanizmusa olykor keserű is, nemcsak az ítéletet ismeri, hanem az irgalmat is.