Puskin "hangja" mindmáig új számunkra. És nemcsak új, de fel nem ismert, meg nem értett hang ez - mondja Dosztojevszkij 1877-ben. A húszas évek orosz formalistái - kiknek máig érvényes elméleti munkái az avantgárd költészet inspirációjára születnek - az ő műveiben fedezik fel azokat a poétikai alapelveket, melyeket századunk már anyanyelvként kapott készen. A vers és próza, líra és epika kérdésköre, mely e könyv előterében áll, nemcsak Puskin életművében tölt be központi szerepet; a szabadvers 20. századi térnyerése éppúgy bizonyítja ezt, mint a próza "lirizálódásának", költőivé formálásának meg-megújuló kísérletei.
"Villon versei formailag éppoly nehezek, mint tartalmilag, tele vannak helyi és személyi vonatkozásokkal. Egyedül a Testamentum 50-60 oldal jegyzetet igényel; célzásai nehezen, néhol egyáltalán nem...