A kiskunhalasi Kmet' család

Összefoglaló

A 2019 nyarán megjelent, A kiskunhalasi Kmet’ család című könyv nem szokványos kötet. Történetileg 400 évet ölel fel, térben pedig nagy távolságokat jár be. Több mint családtörténet – gazdag kultúr- és nyelvtörténeti anyagot is közread.
A kötet szerzője, Kmeth Jolán Kiskunhalason született és élt tizennégy éves koráig, majd több mint 50 évig Budapesten. Jelenleg Borsodgeszt, ez a Bükk-hegység lábánál egy völgyben fekvő falucska az otthona. De ahogy egyik önéletrajzában írja: „Bárhol jól érzem magam magyarok között, hazám az egész Kárpát-medence”.
Kmeth Jolán egész eddigi élete az önmegismerés, ember- és Istenismeret viszontagságai közepette telt. A maga számára megfogalmazott és kitűzött, talán elérhetetlen, de mindenképpen megkísérteni érdemes célt közelítgette élete során, többek között biblikus önismereti csoportban tanulva is. Ennek mikéntje a Bodnár-módszerrel rendkívül hatékony: az élet kis és nagy kérdéseit sorra véve kiírni magunkból a megoldatlanságokat, tisztázni a kapcsolatokat és a belső lelki tartalmakat. Megjelent írásai, pályamunkái és jelen kötet is a fentiekről tesznek tanúbizonyságot.
A kötet öt nagy fejezetre tagolódik. Az Előszót és Köszönetnyilvánítást követően az első fejezet Kiskunhalas történetét mutatja be lényegi és érdekes vonásokat megrajzolva. Így olvashatunk Halas és környéke természeti adottságairól, a kunok megjelenéséről, az elnéptelenedések, betelepülések, felülrétegeződések hatásáról a népességre és a társadalomra, a tanyavilág mindennapjairól, életéről és gazdálkodásáról, a gyümölcstermesztésről és -honosításról, továbbá a református vallás szerepéről Halas életében, és a halasi őző nyelvjárásról.
A második fejezet a Szerző szubjektív vallomása a városról – a gyermek szemével és a távolba szakadt felnőtt érzelmeivel. Ebben a fejezetben olvashatunk „Szenzációs történeteket” Halasról, és megtudhatjuk, hogy miről mesélnek a halasi képeslapok.
A harmadik, negyedik és ötödik fejezetek a tulajdonképpeni családtörténet részletes elbeszélését adják. Megtudjuk, hogy milyen nehézségekkel szembesült a Szerző családkutatása során. Összefüggő leszármazási táblák segítségével kísérhetjük végig a Kmet’-ek nemzedékeit az évszázadok során, részletes leírását kapjuk a kiterjedt család különböző ágainak (Mártos ág, Mátyás ág, Benjámin ág), majd a Szerző a Kmet`-ek ma is meglévő nyomait mutatja be a városban fia, Fónyad Csaba felvételeivel. Megtudjuk azt is, ki volt a Kmeth Sándor utca névadója: Halas egyik leggazdagabb embere volt a 19. században. Gazdálkodott, vezette birtokait, és sertéshizlalással is foglalkozott. Ez az ős és a Szerző nagyapja is virilis képviselő lett. A Kmethek szociálisan érzékenyek voltak, adakoztak. Mivel Kmeth Sándornak örököse nem volt, alapítványt hozott létre a halasi szegény és árva gyerekek javára. Ez 10 ezer forintos alappal indult, ami később 20 ezer koronát jelentett. Ez aranykoronára váltva több száz holdas föld értékét képviselte. A rászoruló gyerekeket ebből taníttatta a város, és hálából utcát neveztek el róla a 20. század elején.
A családtörténet részt a nagyszülők és az őket követő generációk, végül a ma is élő utódok bemutatása zárja. Egy Halashoz ezer szállal kötődő, hivatásukat magas szinten űző mesterembereket és tudósokat egyaránt kinevelő, nagy múltú dinasztiával ismerkedhetünk meg a kötetben, tisztelettel szemlélve mindazt, amit e család képviselt, és ma élő leszármazottai kötelességüknek éreznek továbbvinni és továbbadni.
A kötet végi Melléklet halasi irodalmi válogatást ad: Egyed Izsák János és Modok Sándor parasztköltők versei, Retek Ignác meséi, Kmetty Géza: 1956. október 23. című visszaemlékezése, Kannás Alajos költő versei és a Szerző Úszólápok című írása olvasható itt.