Az ifjú alkotót Karányi Dánielnek hívják, 18 éves és Oktogon címmel került a boltokba debütáló albuma.
A srác tősgyökeres budapesti, szülei zeneiskolába íratták, zongorázni tanult, pedig ő inkább filmrendező vagy operatőr szeretett volna lenni, aztán mégis a zenénél kötött ki. 13-14 évesen kezdett szintikkel babrálni, aztán a váci piarista gimnáziumban egy barátjával fogott elektronikus zene készítésébe, de nem egyezett az elképzelésük, így önállóan folytatta tovább.
Igazi szobazenész: egy PC-vel, egy analóg szintivel és egy mikrofonnal alkot a nappalijában, a felvételtől a masteringig mindent ő maga csinál. Az Oktogon közel három év munkája, és ha ezt levonjuk az életkorából, mindenképpen full respect! Karányinak nyilvánvalóan van hallása az elektronikus tánczenéhez, és bár saját bevallása szerint zenei hozzáállása konzervatív, vagyis lassabban tart lépést a trendekkel, lemezén a hangulatot meghatározó (és immár valóban hagyományosnak mondható) dzsesszes downtempo hangzás mellett a legújabb és/vagy divatos zenék, mint a nu school breaks, a drum'n'bass és electro hatása is tetten érhető.
Sőt, komolyzenei előképzettségét kihasználva kortárs- és komolyzenei motívumokat is beledolgozott a számokba, méghozzá jó érzékkel. Tulajdonképpen az egész - dzsessz- és klasszikus zenészek, valamint Várkonyi Vera énekesnő közreműködésével született - album jó érzékkel van megcsinálva, és eklektikussága önmagában is nagyon maivá teszi.
1. Csellós (Album Intro)
2. Mini B
3. Swingboat
4. Esik eső
5. Értelmetlen hallgatás
6. Ami - Deus Ex Machina
7. Dallam
8. Super Trash Superstar
9. Oktogon - Part One
10. Oktogon - Part Two
11. Tourist
12. Intermezzo
13. Radio In B-Minor
14. Return of Joan Fate