Élharcok és arcélek

Összefoglaló

A könyv a korai magyar avantgárd indulását - és a magyar avantgárd korai korszakának néhány érdekes alkotóját - a középpontba állítva érinti az irodalomtörténet-írás, a kanonizálás, az irodalmi csoportalkotás elméleti kérdéseit. Elsődleges célja annak a folyamatnak a megmutatása, ahogyan Kassák mozgalma beilleszkedett korának irodalmi kapcsolatrendszerébe, s ahogyan igyekezett abból kiválni, megtagadni és azzal szembehelyezkedni, egy olyan korban, amikor a Nyugat nagy modern irodalmi fordulata ment végbe. Az a mód, ahogyan egy új iskola új hagyományt teremt magának (a hagyomány romboló álarcában), ahogyan ezt környezete fogadja, s ahogyan az újdonság mégis képes felszínre törni, a konkrét irodalomtörténeti leíráson túl távolabbi tanulságokkal is szolgál. A könyvben olvasható néhány alig ismert avantgardista versének elemzése vagy a korabeli kritikai élet sajátosságainak áttekintése is. Az érdeklődő számára a magyar irodalomtörténet olyan elfelejtett szakasza tárul fel, amely például Kosztolányi, József Attila vagy a mai magyar költészet szempontjából is igen jelentős.