Talán rózsát hozok

Összefoglaló

FÜLSZÖVEG
Az a verskedvelő olvasó, akit az utóbbi időben a világlíra vadnál vadabb kísérletei, bonyolult szórejtvényei egyre inkább elidegeníthetnek szeretett műfajától, ebben a kötetben örömét lelheti végre. Az 1984-es Nobel-díj olyan lírikus jutalmazott, aki nem intellektuális, hanem érzéki, nem ideologikus, hanem empírikus művész, nem az akarat, hanem az érzelmek költője. S a világ jelenségei közül éppen az erotika a legfontosabb számára: sorai szinte illatoznak a szerelemtől. Seifert versei első olvasatra megközelíthetők, rögtön feltárják sokszínű alapszövedéküket, melyet aztán már "nem kötelező" finomságok árnyalnak tovább. Seifert ugyanabban az értelemben népies, mint kedves muzsikusa, Mozart. Hát lehet ily tiszta világossággal modern, bonyolult mondandójú, feszes verset írni? Lehet. Seifert maga az áttetsző mélység
TARTALOM
Prológus 5
A pestisoszlop 7
Vénusz kezei 21
Kezek 23
Nem tudom a virágok... 24
Míly ujjak szőttek fátylat... 25
A Motoli Kórház 26
A viaszgyertya 28
Önéletrajz 29
Bölcsődal 31
A legyező 32
Az égi sorompó 34
Az elveszett paradicsom 36
Dal a kicsi lányokról 39
Kettesével mentek... 40
Nászdal 42
Nászutak 43
A szertelen 44
Vigasz 45
A számológép 46
A szerelem 47
Július tizenegyedike 48
Narancslé jéggel 49
Az álombeli Prága 51
Kis éji dal 55
Mozart Prágában 57
Prágai tavasz 70
A Novotny-palánkon 72
Dal a lányokról 74
Dal 75
Párbeszéd 76
Az alvó 77
Csak hidd el... 78
Kérdezitek... 79
Kinek fülébe súgdosol... 82
Küzdelem az angyallal 85
A temető mellett lakó lányhoz 88
Dal a szerelemről 89
Százszor-semmi 90
Átváltozások 91
Ha azt lehetne mondani a szívnek... 93
Esernyő a Piccadillyről 95
Körhinta fehér hattyúval 98
Csalogány-dal 103
És Isten veletek 105
Utószó 107