Az űrkutatás új távlatokat nyitott az emberiség előtt. Az első Szputnyik felbocsátása óta temérdek csodálatos eredmény született. Az alig több mint két évtized azonban rövid volt ahhoz, hogy megváltoztassa bennünk a Föld-központú szemléletet. Még nem vagyunk igazán tudatában annak, hogy a Föld a világegyetemnek csak egy parányi része, és ez talán ma még természetes is, hiszen életterünket eddig alig száz ember, száz űrhajós hagyta el néhány napra, majd hónapra. A térképekhez szokott szemünk például furcsának találja a szülőbolygónkról készült világűri fényképeket, pedig ezek mutatják meg, milyen is bolygónk a maga valóságában, felhőivel, szárazföldjeivel és óceánjaival távolról szemlélve. Sokan a Holdat vélik benne felismerni… Nyilvánvaló, hogy az űrkutatásban, de az eddigi eredmények és a nyomukban kibontakozó szemlélet elterjesztésében is rengeteg feladatot kell még elvégezni.
Mi a célja az űrkutatásnak? Miért megyünk a világűrbe? Nincs elég megoldásra váró gond itt a Földön? Az emberiség napjainkban is több súlyos nehézséggel küzd, és most ne gondoljunk rá, mi lesz, ha ezeket nem tudja időben megoldani. Hogy melyik a legfontosabb? Nyilvánvaló, hogy a béke biztosítása, a fegyverkezési versengés csökkentése, majd a teljes leszerelés, nehogy elpusztítsuk önmagunkat és mindazt, amit elődeink alkottak századokon, évezredeken át. De emellett is sok gond, világprobléma nyugtalanítja korunk emberét, hogy csak a környezetszennye
zést, a túlnépesedést, az éhezést, az energia-és nyersanyaggondokat említsük. Talán meglepő, de ezek enyhítésében és megoldásában is szerepe van, és a jövőben még inkább lesz az űrhajózásnak. Gondoljunk csak arra a baráti kézfogásra, amely a világűrben jött létre egy szovjet és egy amerikai űrhajó utasai között. Szűkebb környezetünk, Földünk energiaforrásairól, felszínének és légkörének szennyezettségéről pedig a legátfogóbb képet a műholdak révén kapjuk, ezek alapján tudjuk a szükséges teendőket leginkább felmérni. A túlnépesedés következményeit a hasznos termőterületek feltérképezésével és birtokbavételével tudjuk majd enyhíteni.
Az erőforráskutató, a meteorológiai, a híradástechnikai műholdak bevonultak hétköznapjainkba. Gondolunk-e erre, midőn a távoli kontinensekről érkező tévéközvetítéseket nézzük, vagy a meteorológiai előrejelzést hallgatjuk? Az eddigi erőfeszítések kezdik meghozni gyümölcsüket.
Az űrkutatás csakúgy, mint minden tudomány, az ember örök vágyát tükrözi az új, a még ismeretlen dolgok kifürkészésé-re. Hogyan is állhatnánk meg Földünknél vagy a Naprendszernél! Tétován vágyakozunk új világok, más értelmes lények megismerésére. E vágy eredete szinte megfoghatatlan, évszázadokra vagy talán évezredekre nyúlik vissza a múlt távolába. Szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben már elkezdődött ennek az „álomnak" a valóra váltása.