"Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.
Leborulók és nem kiborulók többé."
Versek és prózaköltemények kerültek a költőnő újabb kötetébe, mely szerves folytatása előző munkájának. A személyes vallomás és a korkritikát hordozó, nem ritkán groteszk létértelmezés keresztmetszetében születnek versei. Kedvelt formája az epigrammatikus csattanóval záródó rövid vers, gyakran él a haiku formai lehetőségeivel: „Igazolványok, / pénz, emlékezet nélkül / létezem-e még?” (Önazonosság) A színvonalas gondolati líra kedvelőinek ajánlható.