Az elvesztett gyerek története - Nápolyi regények 4.

A negyedik rész fantasztikusan jól indult, benne volt a szerelem, a kínlódás, az útkeresés és -találás, a szülőség és barátság minden dinamikája. Szépen, alaposan, jól felépített történet, gondosan kidolgozott. Azt hittem, ez lesz a legjobb könyv a négy közül. Tévedtem. A cím beszédes, a regény egyik csúcspontjára utal. Ám ott, ahelyett, hogy kulminálna a történet, egyszerűen elhal. Lendületét, erejét vesztett, ráadásul meglehetősen összecsapottnak tűnő vég vár az olvasóra. A lépték megnő, a történet elnagyolódik, repetitívvé válik, a lezárás pedig nem zár le semmit. Olybá tűnik, mintha valójában egy megtörtént eset képezné a könyv alapját, a szereplők még mind életben volnának, s a szerző éppen ezért nem akarna véget kanyarítani a történetnek, nem akarná-merné eldönteni, hogy mi történjen a szereplőivel, nem akar élet-halál ura lenni, ezért inkább odamaszatol valamit, ezzel többek között kiaknázatlanul hagyva fontos témák kibontását. A fordítóváltás is megviselte a történetet.