AMBRÓZY: BOROSTYÁN
A szerző Schubert lelkivilágának, emberi és művészi portréjának legjellemzőbb vonását, a magányosságot állította a regény középpontjába. A cselekmény kiinduló pontja az a magányos délután, amikor a zeneköltő agyában a h-moll szimfónia első vázlatai megfogannak. Innen tér vissza az író Schubert gyermekkorára, arra a sok méltatlanul elszenvedett bántalomra, a szigorú apától és a hűtlen szerelmestől rázúdúló csapásokra, amelyek Schubertet oly magányossá, az emberek közt idegenné tették. Majd a felnőtt kor, a baráti társaság, a Magyarországon eltöltött idő kerül sorra. Minden cselekménysor mögött ott él és lélegzik a múlt század eleji Bécs, a császárváros minden örömével és vigasságával, bánatával. A regény befejezéseként pedig a hű barát, Josef Spaun írja le levél formájában Schubert utolsó napjait. Ambrózy regénye nemcsak érdekességénél és olvasmányosságánál fogva értéke a zenei szépirodalomnak, hanem azért is, mert stílusában, mondatainak zengésében és képeinek finom pasztelszíneiben vissza tudta adni a schuberti muzsika hangulatát
AMBRÓZY: CARMENCITA
Bizet életregénye
BÓKAY: EGY RÓZSASZÁL SZEBBEN BESZÉL
Bókay János utolsó írása zenés színpadaink egyik legnépszerűbb repertoárdarabjának, Kacsoh Pongrác János vitézének regénye. Bókay vérbeli írói talentummal, számtalan szerteágazó szállból szövögeti sokrétű és mégis egységes képpé a mintegy fél évszazada változatlan sikerű daljáték keletkezésének történetét. Plasztikus portrét fest mindazokról, akik e történetben szerepet játszottak. Főhősei a zeneköltő mellett Heltai Jenő, Beöthy László és a szövegíró Bakonyi Károly. A kortárs szeretetével felelevenített portrék, az ügyesen szőtt cselekmény háttereként pedig folyvást ott él, mozog a század elejének színházi világa, a kor társadalmának a szemtanú hitelt adó vonásaival megrajzolt hangulatos képe.
KESZI: A VÉGTELEN DALLAM
„A nagy romantikus század zenéjének egyik kiemelkedő alkotója, Richard Wagner – démoni erejű komponista, sokféle ellentmondó emberi tulajdonságból szőtt sokszínű, gazdag egyéniség volt. Művészete, filozófiája, jelleme még ma is heves viták középpontjában áll. Vonzó és taszító, világokat építő és romboló egyéniség, akiről hívei és ellenségei egyaránt úgy vélekednek, hogy – nagy volt. A túlfeszített és túlhajtott egyéniségek korszakának ezt a hatalmas képviselőjét, egyéniségét, zenéjét, halhatatlan műveit jellemzi Keszi Imre regénye. Az író a zeneművészet mélységes értésével közelít témájához s eredeti módon, egy német muzsikus feljegyzéseinek és Wagnerrel folytatott beszélgetéseinek formájában, visszaemlékezésszerűen követi nyomon Wagner küzdelmekben, balsikerekben és dicsőségben oly gazdag életét. Egyben szinte kulcsot ad az olvasó kezébe a mester zenéjének, zenedrámai koncepcióinak megértéséhez.”