A Macskaistennő valószerűtlen kisregényként aposztrofált idő- és lélekutazás, melyben álom, emlék és képzelet empíriával érintkező különleges egyensúlya valósul meg. Az intenzív jelenlétet mindenek fölé helyező s a pillanat küszöbére kuporodó író úgy avat be a lélek varázshatalmába, hogy eközben a fogékony olvasót is az édeniséget visszaálmodó spirituális erővel, a létező csoda hitével, az életöröm és életszépség igézetével ajándékozza meg. Az ősi mélységekből feltörő létélmény, az elemi teljesség- és boldogságvágy a megszokott földi dimenziókon túlmutató, eszményi távlatok felé jelzi az irányt. A sugallatos nyelvi erővel bíró, bízvást unikálisnak mondható alkotás egyik legfőbb tanulsága talán az lehet, hogy nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok leküzdésében. (Ködöböcz Gábor)