Önök kérdeztek - Dr. Csernus válaszolt

Szeptemberi akciónk keretében, akik dr. Csernus Imre A férfi című könyvét megvásárolták egy-egy kérdést küldhettek a dokinak. Személyes sorsok és az élet alapvető kérdései egyaránt megjelentek a kapott levelekben, melyekből a Jaffa Kiadó szerkesztői állítottak össze egy érdekfeszítő interjút.

Olvasói levél: Csernus Imre egyszer megemlítettem valahol, hogy a legnehezebb a bennünk lakozó állatot legyőzni. Ez játszmák sorozatát, háborúkat, felülkerekedéseket eredményez. Legújabb könyvével – A férfival kapcsolatban meghirdetett játékunkon Önök, az olvasók kérdezhették. Többek között azt is, Ő milyen játszmákat játszik? Melyik volt a legnehezebben vállalható kompromisszum, amit ennek a népszerűségnek érdekében meg kellett hoznia?

Csernus Imre: Utólag jöttem rá, hogy nehezem tudok bizonyos ismertség után hétköznapi emberként viselkedni mondjuk egy sima bevásárlás alkalmával. Mindig azon kapom a vásárlókat, hogy azt nézik, mi van a kosaramban. A másik fata helyzet meg az, amikor egy szórakozóhelyre próbálok elmenni. Azért nem járok egy ideje, mert mindig akad valaki, aki a belső konfliktusaival zavar, pedig én magán emberként vagyok ott. Ez főleg akkor fokozódik, ha az illető iszik. Ezért jól meg kell gondolnom, hogy mikor és hova megyek a barátaimmal, családommal.

O.: Ön szerint a világ mely pontján található a HITELES FÉRFI?

Cs. I. A világ összes olyan pontján, ahol van olyan férfi, akiben megvan a belső béke és fejlett racionális és érzelmi intelligenciával bír. Ott mindig van férfi.

O.: Milyen jövőképe van a szakmáját, a személyes életét és az önmagához való viszonyát illetően? (Milyen lesz Csernus Imre ötven évesen?)

Cs. I. Megtartani mindazt, amit majdnem 44 évesen elértem.

O.: Hogyan lehet egy férfit rábírni, hogy rendezze le a problémáját az anyjával,ami még feltehetőleg a gyerekkorából ered?

Cs. I. Én elfogadtam a saját édesanyámat, ahogy van. De rábírni sehogy sem lehet senkit. Csak ajánlatokat tenni, megfelelő időhatárok között és következetességgel.

O.: El tudna képzelni egy olyan világot, ahol a legnagyobb fizető eszköz a szeretet lenne?

Cs. I.: Az utópisták megpróbálták, de sajnos nekik sem jött össze.

O. A nő és a férfi megírása után tervez-e könyvet írni az anyákról?

Cs. I.: Mindkettőben benne van, nem vette észre? Egyébként a Ki nevel a végén? című könyvben is sok szó esik az anyákról, sőt egy anya kommentárjait is olvashatják az én véleményemre.

O.: Egy nőnek lehet e férfi kollégája barátja? Vagy miből veszem észre, ha már nem az akar lenni?

Cs. I.: Persze, hogy lehetnek barátok. Ha a nő fejlett antennákkal rendelkezik, akkor észreveheti, hogy a barát mikor akar többet tőle. Gesztusok, célzások, a szemét nézi-e vagy a mellét beszélgetés közben? A kellő éberség fontos.

O.: Ön szerint mi a boldogság?

Cs. I. Az az állapot, amikor az illető ember tudja, hogy a félelmeit képes megoldani nap mint nap, és egy állandó mosoly van benne. Tudja és érzi, hogy a helyén van az életének összes területén. Persze ez mindig egy napig tarthat.

O.: A férfiak miért nőiesednek el és a nők miért férfiasodnak el? Ugyanis ebben a világban a nőknek kell udvarolni a férfiaknak. A férfiak félősek!

Cs. I. A nemi identitás zavara már egy régi sztori, nem a fogyasztói társadalommal kezdődött. Mitől férfi a férfi, és mitől nő a nő? Régi probléma. A szülők ugyanerre az ambivalenciára nevelik a gyerekeket, de egy bizonyos életkor betöltése után azért már az ő felelősségük, a volt gyerekeké.

O.: Eléggé különbözik az átlagemberektől, viselkedésben, a gyors gondolkozásában. Szinte előbb tudja a kérdést, mint hallaná. Hogy éli ezt meg? Mennyire frusztrálják a hétköznapok, honnan merít toleranciát, türelmet Önmagával szemben? Szokta magát utálni, nehezen elviselni saját magát?

Cs. I. Amikor dolgozom, akkor használom ezeket a képességeket, amikor nem dolgozom, akkor nem. Spórolok az energiámmal. Tudom, hogy mikor nyissam ki a számat, és mikor nem. Kellő éberséggel és belátó képességgel mindeni elérheti ezt az állapotot. Emberből vagyunk, mindannyiunknak vannak hibái, de az őszinte beszélgetéssel lehet fejlődni. Meg lehet tanulni, hogy mikor érdemes hallgatni inkább. Régebben többször voltak belső elégedetlenségeim, de ma már nincsenek. Nem ostorozom magam, hanem a korrekcióra törekszem, emberből vagyok én is.

O.: A tudása mennyire az empíria hozománya, mint a lexikális ismereteié?

Cs. I. Azt gondolom, hogy mindkettő. Kétségtelen, hogy mindaz, amit látok, nagyban hozzájárul a tudásom fejlődéséhez, a megfogalmazás empirikus tapasztalatokon múlik. De sokat segít a lexikális tudás is, ami nélkül nem lehetnék orvos.

O.: Akikkel Ön találkozik, és segítségért fordulnak Önhöz (a fenti könyvek témájával kapcsolatban), azok között milyen arányban fordul elő, hogy valaki képes eljutni a jelen helyzet felismerésétől a változtatás megvalósításáig? Nem a sikeres megvalósításra vagyok kíváncsi, mert az mindenkinek mást jelent, hanem arra, hogy meg is teszi a lépéseket a változásért, töri magát.

Cs. I.: Megfelelő információkkal és a kiskapuk lezárásával ezt meg lehet oldani. Mindenki csak így juthat el a változtatás igényéig. Annál nagyobb esély van erre, minél mélyebbre süllyedt a saját poklában. Ha nincs krízis, nincs változás. Ezt a helyzetet meg lehet teremteni belső krízissel vagy külsővel.

O. Mit feltételezel  miért kérdezek Öntől ill. a kérdezők miért KÉRDEZNEK pont Öntől?

Cs. I.: Nem gondolkodtam még ezen. Szerintem azért, mert az önbizalmam a helyén van és merek bele ugrani olyan megmérettetésekbe, legyenek racionálisak vagy érzelmiek, amelyek előtt a legtöbben megrettennek.

O.: Mit javasol, mit lehet tenni, ha a párom egyszerűen nem tud beszélni az érzéseiről: ha felvetek ilyen témákat, "lekiabálja a fejem" és csupa olyasmit hoz fel, amit aztán tudom, hogy nem gondol komolyan.

Cs. I. Kisasszony! El kell döntenie, miután mindent megpróbált, hogy mennyi ideje van vesztegetni! Ha teszem az ajánlatokat és a másik nem reagál, akkor azt is tudni kell, hogy a másik személyisége az idő múlásával merevedik csak, és a kiabálás nőni fog. Egy idő után ez már idő és energia pocsékolás.

O.: A férfiak hogy tudnak egyetlen szó nélkül eltűnni, eltűnni és nem válaszolni egy e-mailre, smsre vagy egy hívásra?

Cs. I. Ez félelem a konfrontációtól és felelősségtől. Ha érzik, hogy valami nem úgy megy, ahogy ők szeretnék, akkor lelépnek. De hosszútávon ők is ugyanezt kapják, csak a személyiség merevedése miatt egyre nehezebben tudják majd megoldani, vagy soha.

O.: "A népszerűség, ha nem vigyázok, el fog torzítani." Mit gondol ma? Hogyan sikerült megtartania valódi önmagát? Mennyire befolyásolta önt a szereplés, mennyire hagyta magát befolyásoltatni?

Cs. I. Amíg képes vagyok egy 8 általánost sem végzett embernek elmagyarázni bonyolult lelki folyamatokat, vagy beszélgetni tudok velük, addig nincs baj. Az akkor lesz, ha nem tudom megtalálni velük a közös hangot. És tudja, minden csoda három napig tart. Tudatosan elkerülöm az olyan szerepléseket, amik csak azért vannak, hogy a címlapon legyek. Jelen vagyok, és mégsem vagyok jelen.

O.: Meg kellene tanulnom, hogy nem az apukámhoz hasonló jellemű férfiaknak engedjek?? Vagy ezeket felismerve már csak kezelnem kell tudni a saját komplexusom, és nem elvárni azt, amit az édesapámtól nem kaptam meg?Az ember mitől kezdi el magát annyira szeretni, hogy aztán bárhol megállja a helyét, és szerelmesen se marad alul?

Cs. I.: Első lépés elfogadni azt, hogy akit Ön az apjának akar látni, az nem az apja, az az ember csak megcsinálta Önt. Erre vannak megfelelő technikát. Ha ez megvan, onnantól kezdve béke van, és nem keresi azokat a csomagokat, amiket eddig nem kapott meg, Rájön arra, hogy attól ilyen, amilyen most. Azzal az apával, aki nem adja át a hiteles érzelmi mintázatokat annak sincs baj, mert meg lehet tanulni tőle, hogy mire vigyázzon a saját életében. És tudni kell, hogy elérni valamit nem nehéz, hanem megtartani az igazán nehéz. A kapcsolatért meg kell dolgozni, meg kell tanulni nemet is mondani, nem csak igent. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amit bele tesz. Ha tudatosan bele ugrik olyan megmérettetésekbe, amitől fél, ebből szerezhet önbizalmat, legyen az racionális vagy emocionális próbatétel.