Egy otthon, ahol jól érezzük magunkat
Évek óta kerestem egy olyan könyvet, mint amit a kedves olvasó most a kezében tart. De nem találtam. Elolvastam több száz lakberendezéssel kapcsolatos kötetet, kerestem könyvtárakban is, vásároltam régi könyveket bolhapiacon, és interneten keresztül is rendeltem külföldi műveket – de a legtöbb könyvben jórészt csodálatos felvételek voltak legkülönbözőbb szobabelsőkről és káprázatos otthonokról. Nemigen találtam bennük tanácsokat egy teljesen átlagos lakáshoz.
Amire én vadásztam, az egy olyan könyv lett volna, amely megadja a lakberendezéshez szükséges alapvető tudást – olyan használható szabályokat és elgondolásokat, amelyeket mindenki hasznosítani tud, függetlenül attól, hogy milyen bútorokat vagy stílust kedvel. És amely bemutatja, hogy néhány apró változtatás is milyen komoly hatással lehet az összbenyomásra, mert nem szükséges rengeteg új tárgyat vásárolni, vagy mindent elbontva az egész lakást renoválni.
Természetesen léteznek szakkönyvek képzett lakberendezők és építészek számára, amelyben megtalálják, milyen irányelveket és ergonómiai méretezést kell alkalmazni egy ingatlan kialakításánál – de még nem találtam olyan könyvet, amely magánembereknek szólt volna. Egy könyvet, amelyet bárki kézbe vehet, ha házából otthont akar varázsolni, és segítséget kaphat ahhoz, hogy új megoldásokat találjon, ne pedig csak mások ötleteiből merítsen ihletet.
Amikor néhány éve egy polgári lakásból egy újonnan épített sorházba költöztünk, szembesültem mindazokkal a lakberendezési kihívásokkal, amelyek felmerülnek egy teljesen átlagos lakásban, ahol minden praktikus, de szögletes és egyáltalán nem vonzóan szép. Ahol nincs háromméteres belmagasság és mindenre mentséget jelentő százéves történelem a háttérben.
Úgy éreztem, hogy zsákutcába jutottam, és sehogy sem sikerült elővarázsolnom a házból a barátságos, meleg otthon érzését, amire úgy vágytam. Annak ellenére, hogy lakberendezőként több ismert vállalat számára végeztem stílustanácsadást, sokkal nehezebb volt berendezni a saját világom, mint ahogy azt vártam, és ez jelentős frusztrációt okozott számomra. Természetesen nehezen viseltem a helyzetet – ugyanakkor pont ebből fakadt, hogy elkezdtem teljesen új módon tekinteni a lakberendezésre, új módon gondolkozni róla, mind a szakmai, mind a magánéletemben. Végül is mi az, amitől egy környezetet otthonosnak, harmonikusnak és átgondoltnak tartunk?
Gondolataimat egy füzetbe gyűjtöttem, és így szép lassan kialakult a váza annak, amit hiányoltam eddig – egy lakberendezési és stílustanácsadási kézikönyvnek. Átlagembereknek. Nem szakmabeli kollégáim vagy más szakemberek részére. Viszont elkezdtem kérdezgetni őket, hogy jobban lássam, ők miképp gondolkodnak különböző helyzetekben. Számos jól képzett lakberendező és stílustanácsadó oly gyakran hivatkozik a megérzésre, én tehát ezt szerettem volna gyakorlati és hasznos tanácsokká átalakítani.
A lakberendezésben természetesen nem létezik kimondottan helyes vagy helytelen, sem különösebben tudományos megoldás (hiszen alapjában véve ízlésről és egyéni véleményről van szó), viszont léteznek tapasztalatok és jól bevált tanácsok, amelyekre mégiscsak támaszkodhatunk, ha elakadtunk. Ennek természetesen előfeltétele, hogy ismerni kell ezeket.
Arra törekedtem tehát, hogy egybegyűjtsem és leírjam mindezeket az apró trükköket, és hogy azt, amit a lakberendezők megérzésnek, ösztönnek neveznek, lefordítsam rendkívül konkrét és kézzelfogható ötletekre, amelyek bárkinek a hasznára válhatnak, hogy határozottabban dönthessen. Remélem, hogy a könyv elolvasása után teljesen új szemszögből tekintünk majd a lakberendezés kérdésére – és az új látásmódot alkalmazva egyszerűbben rájövünk, mire van szükségünk ahhoz, hogy még jobban érezzük magunkat a saját otthonunkban.

Kottaolvasás vagy abszolút hallás?

A lakberendezés tudományát gyakran hasonlítom a zenéléshez. Nincs mindenkinek abszolút hallása, de sokan megtanulnak kottából játszani. Ugyanez vonatkozik a színekre, a formákra és a lakberendezésre is. Egyáltalán nem mindenki születik olyan ösztönös adottságokkal, hogy úgy tudjon berendezni egy lakást, hogy az végül olyan is legyen, amilyennek tervezte, de a legtöbben sokat javulhatnak ezen a téren, ha megtanulhatják az alapokat, és gyakorolhatják a képességüket.
Akit érdekel a lakberendezés, az napjainkban minden valószínűséggel többet tud erről a témáról és a formatervezésről, mint korábban bármikor. Pontosabban, sokkal többet tud dísztárgyakról, bútorokról és irányzatokról. Álmunkban is fel tudunk sorolni néhány híres formatervezőt, márkanevet, valamint az adott szezon divatos színeit. Ugyanakkor úgy látom, hogy végtelenül keveset tudunk a lakberendezés és a stílusok elemi kérdéseiről – például arányokról, alapvető méretekről és gyakorlati igényekről –, valamint arról, hogy tulajdonképp mit is kell tenni, hogy egy jól működő, harmonikus otthont kapjunk mindazon tárgyak segítségével, amelyeket megvásárolunk és folyton lecserélünk. Mert bár rengeteg pénzt költünk lakberendezési tárgyakra és lakásunk felújítására, meglepően kevesen érezzük úgy, hogy sikerült volna valami egységeset létrehoznunk.
Könyvünkben nincsenek elkápráztató fényképek, vagy aprólékosan berendezett lakóterek. Szerintem már nincs szükség több ilyen könyvre. Inkább részletes magyarázatokkal és illusztrációkkal igyekszem segíteni abban, hogy saját lakásából és adottságaiból kiindulva mindenki maga tudjon megfelelő megoldásokat találni.
Tehát egy eszköztárat szeretnék az olvasó kezébe adni, tele olyan gondolati megoldással, amelyek segítenek abban, hogy jobban megérezzük saját igényeinket, és ha nem vagyunk elégedettek az otthonunkkal, jobban meglássuk, hogy mi hiányzik, vagy mi az, ami mégsem jó – pontosan ugyanúgy, ahogy a lakberendezők teszik. Könyvünk semmiképp sem szeretne kutatási beszámoló vagy megoldókulcs lenni, inkább egy kottáskönyv, amely tele van dallamokkal és akkordokkal, amelyeket mindenki a maga tetszése szerint keverhet, komponálhat a folyamat során, hogy végül egy harmonikusabb, lakályosabb otthont alakíthasson ki magának.
„Az otthon a legszebb szó, ami létezik.”
Laura Ingalls Wilder

2

Hol érzed
jól magad?
Mielőtt egy vérbeli lakásfelújító, lakberendező vagy stílustanácsadó belekezd egy adott feladatba, előbb mindig elkészíti a megrendelő igényeinek kielemzését. Mivel nem saját maga részére választ például bútort, fontos, hogy először legyen egy elképzelése arról vagy azokról az emberekről, akik ott fognak lakni. Hogyan élnek? Milyen gyakorlati igényekre kell tekintettel lenni, és mit szeretnének csinálni az otthonukban?
Ha valaki a saját otthonát rendezi be, pont erről szokott megfeledkezni, s helyette rögtön az esztétikai szempontok kerülnek előtérbe. Vagyis gyakran sokkal többet gondolkozunk azon, hogyan nézzen ki valami, mint azon, hogyan működjön a mindennapokban.
Legfontosabb tanácsom tehát az, hogy még mielőtt belefognánk a felesleges vásárlásba, készítsünk egy alapos elemzést. Nem mindenkinek van rá lehetősége, hogy felkérjen egy stílustanácsadót, vagy talán kedve sincs hozzá, de az semmibe sem kerül, hogy ő maga úgy gondolkozzon, mintha az lenne.

Ki vagy, mit csinálsz az otthonodban? És kinek?

Ma sokkal többet jelent az otthon, mint csak egy fedelet a fejünk felett. Sokan szinte egynek érzik magukat az otthonukkal, és szeretnék, ha lakásuk egy adott csoporthoz való tartozásukra vagy társadalmi helyzetükre utaló részletekkel visszatükrözné egyéniségüket. Ezt elsősorban a digitális világban észlelhetjük, ahol is a magánszféra egyre nyilvánosabbá válik. Előszeretettel fényképezzük az otthonunkat, és mutatjuk meg azt másoknak. Ebből úgy tűnhet, hogy lakásunkkal és azzal, ahogy azt berendezzük, tulajdonképp önmagunkat építgetjük, ahogy azt sokáig az öltözködésünkkel és a divattal tettük. De ez a viselkedésmód könnyen hiúsággá fajulhat, s egyhamar mások előtti páváskodássá válhat, ahelyett, hogy otthonosságot és kényelmet érnénk el vele.
Ahhoz, hogy otthonunkat úgy rendezzük be, hogy az tükrözze a személyiségünket, nem elegendő, ha felsoroljuk a ránk jellemző tulajdonságokat, hanem arra is szükség van, hogy az egyéniségünkhöz igazítsuk a berendezést. Ha megértjük és elfogadjuk személyiségünk testi és lelki igényeit, sokkal nagyobb esélyünk van rá, hogy otthonos és harmonikus lakást alakítsunk ki, amelyben jól is érezzük magunkat, és nem csak jól néz ki.
Nincs abban semmi hiba, ha szeretnénk, hogy szép és rendezett legyen körülöttünk minden, vagy ötleteket merítünk másoktól, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy számos fontos választ csak önmagunkban találhatunk meg. Például, hogy miképp érezzük magunkat, vagy hogyan reagálunk a különböző környezetekre, mely részletek hatására támad bennünk melegség vagy kellemes emlék – vagy hogy hogyan szoktuk kényelembe helyezni magunkat, ha épp senki sem lát minket. Ezek felbecsülhetetlenül fontos információk ahhoz, hogy ki tudjuk alakítani a saját meleg és barátságos otthonunkat, pontosan olyannak, ami nekünk a legjobb.

Félszegség vagy érzékenység a lakberendezésben

Gyakran mondják nekem, hogy túl félszeg vagyok, mert nincsenek vad színek a lakásomban. Úgy tűnik, sokan abból indulnak ki, hogy bizonyára attól félek, hibát követek el, ezért használok az otthonomban csak világos, semleges színeket. Én magam ezt inkább úgy látom, hogy ha túl sok az élénk szín egy lakásban, az túlságosan sok energiát követel tőlem. Úgy érzem, hogy nagyon érzékeny vagyok a benyomásokra, és a túlságosan intenzív berendezés, a szememet fárasztó túl sok színinger hatására könnyen elfáradok.
Én tehát biztosan tudom magamról, hogy nehezen tudok ellazulni egy túlságosan élénk színekkel telezsúfolt helyiségben, ugyanakkor tökéletesen meg tudom érteni, hogy vannak olyanok, akik meg pontosan az ellenkezőjét érzik – tehát léteznek olyanok, akik nyugtalanná válnak egy színtelen lakásban, úgy érzik, nem éri őket elég inger. Semmivel sem helyesebb vagy helytelenebb egy-egy környezet ilyen vagy olyan megélése, semmiképp sem jelenti egyik felfogás sem, hogy az a bátrabb vagy félénkebb hozzáállás. Szerintem egyszerűen különböző személyiségvonásokról van szó, továbbá arról, hogy mindenki másképp éli meg a külső ráhatásokat. Fontos, hogy a saját otthonában mindenki mind testileg, mind lelkileg kényelmesen, otthonosan érezze magát.

Lakásodat úgy rendezd be, ahogy élni akarsz

Bár minden ember nagyon is egyedi, mégis meglepő, mennyire hasonló a lakásaink alapbútorzata. Tulajdonképpen semmi sem indokolja ezt. Hiszen valójában az otthonunk berendezését annak kéne meghatároznia, hogy mire akarjuk használni azt. A helyiségek beosztása és a bútorválasztás befolyásolja, hogy milyen életet lehet ott élni. Aki tehát gyakran hívja meg a barátait, annak bizonyára szüksége van egy jó nagy ülőgarnitúrára a nappaliban, aki viszont jobban szeret szabadidejében olvasni, az talán inkább egy nagyon kényelmes olvasófotelt vásárol magának. Aki szereti a társaságot, és abból nyer energiát, ha másokkal együtt van, az nyilván sokkal jobban kedveli a nyitott térmegosztást, míg egy olyan valaki, aki jobban szeret elvonulni, s úgy tud feltöltődni, az bizonyára jobban kedveli, ha lehetősége van a félrehúzódásra, és van egy szoba, amit magára csukhat.
Hogyan lehet tehát optimálisan kialakítani egy otthont annak megfelelően, hogy miképp akarunk ott élni? Úgy, hogy kielemezzük, mikor érezzük magunkat a legjobban, és hogyan lehet biztosítani azt, hogy ez minél többször előfordulhasson.
Néhány példa:

Nyitott vagy, és szereted a társaságot? Akkor célszerű, ha úgy rendezed be az otthonod, hogy erre legyen a legalkalmasabb. Vásárolj egy nagyobb étkezőasztalt, gondoskodj tartalék székekről, több hely legyen az ülőgarnitúrán, mint ahányan a családban vagytok, hogy minden bonyodalom nélkül lehessen vendégeket fogadni.

Visszahúzódó vagy, és több időt szentelsz a hobbidra, mint a társas életre? Akkor rendezd be az otthonodat ennek megfelelően. Nem érdemes helyet pazarolni egy túlméretezett étkezőasztalra vagy rengeteg helyet foglaló ülőgarnitúrára, ha úgysem használja senki.

Gyakran vagy túlhajszolt? Akkor alakítsd ki úgy az otthonodat, hogy tudj ott pihenni és kikapcsolódni. Legyen egy határozott fókuszpont a nappaliban, amely békét és nyugalmat sugároz, például ropogó tűz vagy egy békés hangulatú festmény. Tedd egyszerűvé a magad számára, hogy le tudj lassulni odahaza – tudj olvasni, zenét hallgatni vagy pihenni. Gondoskodj róla, hogy legyen megfelelő hely minderre, hogy könnyen válthass.

Sokat ültök a képernyő előtt? Akkor rendezd be inkább úgy a nappalit, hogy társasági együttlétre és beszélgetésre csábítson. Például fordíts szembe egymással két kanapét vagy néhány fotelt, ne mind a tévé felé nézzen.

Érzékeny vagy a hangokra? Csökkentsd minimálisra a hanghatásokat. A konyhába válassz halk szagelszívót, mosogatógépet és egyéb konyhai gépet. Ügyelj az akusztikára, s úgy rendezd be a lakást, hogy minél kevésbé legyen visszhangos, és ne hallatszódjon a lépések zaja.

3

Zavar a káosz? Csökkentsd minimálisra a vizuális zajt. Vásárolj zárt szekrényeket és tárolókat, s legyen rá lehetőséged, hogy a hétköznapi apróságokat könnyen és gyorsan eltüntethesd.
A gyermekek és sajátos igényeik
Gondoljunk arra is, hogy nem csak a felnőttek különbözők. A kisgyerekeknek és a serdülőknek is lehetnek egyéni kívánságai a társasági élettel vagy a benyomásokkal kapcsolatban. Attól, hogy a szülőknek valami jó és tetszik, egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekeik ezt ugyanúgy érzik – vagy hogy egész gyermekkoruk alatt mindig pontosan ugyanazok az igényeik.
Térképezzük fel azt is, hogy mit nem szeretünk!
Ha ötleteket keresünk vagy szeretnénk letisztázni a saját érzéseinket, legtöbbször elgondolkozunk azon, hogy mit is szeretünk. De létezik egy másik trükk is, amit gyakran alkalmazok, ha egyértelművé akarom tenni saját ízlésem határait, vagy azt, hogy mit is kedvelek tulajdonképp. Elmentek néhány olyan lakásbelsőt mutató fényképet, amely nem tetszik, és időnként kielemzem, hogy miért ellenszenvesek. Ha létrehozunk a számítógépünkön két külön mappát, az egyiket, mondjuk, zölddel jelöljük, a másikat pirossal, akkor sokkal egyértelműbbé válik, hogy mi az, amihez vonzódunk, és mi az, amit szeretnénk messziről elkerülni. Néha bizony ugyanakkora segítséget jelenthet, ha megfogalmazzuk magunknak, miért nem tetszik nekünk egy-egy enteriőr, mint ha azt elemeznénk ki, hogy miért vonzódunk egy másikhoz. Ha egyszerre gondolkodunk azon, hogy mit szeretnénk elérni, és mit szeretnénk elkerülni, sokat megtanulhatunk saját ízlésünkről és belső iránytűnkről.
Gondolatgyakorlatok

Gondoljunk vissza a gyermekkorunkra. Van valami pozitív emlékünk egy különlegesebb szobabelsőről vagy stílusról? Ha igen, próbáljuk meg leírni azt a szobát vagy helyet.

Mikor érezzük magunkat a legjobban? Miért?

Hogy néz ki az álomlakóhelyünk? Hogy szeretnénk a jövőben élni?

Melyik színeket kedveljük? Melyeket nem?

A régi, klasszikus bútorokat szeretjük, vagy inkább az új, modern stílust? Az elegáns lakberendezés tetszik, vagy inkább a rusztikus környezetet tartjuk vonzónak? Próbáljuk meg behatárolni, hogy milyen légkörben érezzük magunkat a legjobban.

Mely fafajtákat vagy felületeket kedveljük (világos, sötét, kezeletlen, lakkozott, festett)?

Melyik a kedvenc lakberendezési boltunk? Miért?

Van-e kedvenc szállodánk vagy éttermünk, ahol különösen jól érezzük magunkat? Miért?

4

Milyenek az anyagi lehetőségeink? Mennyit akarunk szánni bútorokra és berendezésre az adott szoba vagy projekt keretében?
Írjuk össze az ötleteket és a gondolatokat, majd töprengjünk el rajta, vagy beszéljük meg valakivel, akit jól ismerünk. Ha van olyan barátunk, aki szintén épp lakberendezési gondokkal küzd, akkor segíthetünk is egymásnak, kicserélhetjük a gondolatainkat és az elképzeléseinket.

Alapelvek és elemi szabályok
Ez a fejezet a legnehezebb, ugyanakkor nagyon fontos. Megpróbáltam leegyszerűsíteni és összefoglalni néhány olyan alapelvet, amelyre a formatervezők, építészek, fényképészek és lakberendezők gyakran hivatkoznak, illetve amelyeket felhasználnak munkájuk során. Ha a könyv további olvasása során ezekre visszagondolsz, akkor sokkal könnyebben tudod majd megérteni a konkrét lakberendezési tanácsokat, és azt, hogy ezek min alapulnak.

Lakberendezési matematika

Sosem volt erős oldalam a számolás. Jobban szeretem a formákat és a színeket, mint a számokat. Éppen ezért tartom viccesnek (és meglepőnek), hogy számos alkalommal, amikor zsákutcába futottam a kreatív munkában, pont a matematikai gondolkodás mentett meg.
Ha az ember megkérdez egy gyakorló lakberendezőt vagy stílustanácsadót, hogyan gondolkodnak munka közben, meglepően sokan válaszolják, hogy leginkább a megérzéseikre támaszkodnak. Egy laikus számára ez egy rendkívül idegesítő válasz, és körülbelül annyit segít, mint ha egy szakács azt mondaná valakinek, aki szeretne megtanulni főzni, hogy improvizáljon többet. Mindazok, akik nem születtek az ösztönösség tehetségével, örömmel vesznek néhány konkrét tanácsot kapaszkodóként.
Természetesen nem létezik mindenre jó recept vagy valamiféle megoldókulcs a sikeres lakberendezéshez, de ha sok mindent megtanulunk a régi korok módszereiről, hogy hogyan hoztak létre harmonikus felületeket és arányokat, akkor legalább már van miből kiindulni, ha fejleszteni akarjuk az ízlésünket. És itt jön a képbe a matematika. Mert amit egyesek ösztönszerűen megéreznek, azt mások egy kis gyakorlattal kiszámíthatják.
Az aranymetszés
Akit érdekel a lakberendezés és a formatervezés, jó, ha ismeri az „aranymetszés” fogalmát. Szokás Φ-ként (görög nagy fí) vagy isteni középértékként (szent geometriaként) is emlegetni. Az aranymetszés egy matematikai képlet, amelyet már az ókor óta használnak a művészetben, az építészetben és a zenében a harmonikus arányok és kompozíciók kiszámítására. Legtöbben úgy tartják, hogy Püthagorasz és Fibonacci voltak az elsők, akik definiálták az aranymetszést, ám rendkívül sok és változatos történet kering erről a fogalomról. Függetlenül attól, hogy mit tudunk vagy mit gondolunk róla, tagadhatatlan, hogy a történelem során mindig is nagymértékben meghatározta, hogy mit tartunk szépnek.
De egyáltalán nem szükséges elővennünk a zsebszámológépet, hogy a lakberendezés során felhasználhassuk ezt az arányt. Az aranymetszés elmélete és az isteni arányok ugyanis magukban foglalnak bizonyos geometriai formákat is. Például az arany téglalapot, az arany spirált és az arany háromszöget. És itt válik ez a gondolkodásmód egészen hasznossá a mi számunkra is, akik nem annyira lelkesedünk a számokért. Ha az aranymetszés matematikai képlete helyett geometriai formákkal dolgozunk, máris kapunk egy konkrét kapaszkodót, amikor megpróbáljuk kiokoskodni, hogy mi is a legmegfelelőbb épp a mi számunkra.
Az aranymetszés matematikailag értelmezve egy olyan arány, ahol egy adott szakaszt két részre osztva, egy hosszabb (a) és egy rövidebb (b) szakaszt kapunk, és az egész (a+b) úgy aránylik a nagyobbik részhez (a), ahogy a nagyobbik rész (a) a kisebbik részhez (b). Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ha az egész szakaszt elosztjuk a hosszabb szakasszal, akkor ugyanazt a számot kapjuk, mint ha a hosszabb szakaszt elosztanánk a rövidebb szakasszal. Az aranymetszés értéke 1,618, amire a természettől kezdve a művészeteken, az épületeken és a galaxison át egészen az emberi testig lehet példákat találni.

Kompozíció és arányok
Az aranymetszésen alapuló arányok számos építész és formatervező számára nyújtottak iránymutatást a történelem során, de ugyanúgy segíthetik a laikusokat is, akik gyorsan szeretnének dönteni egy lakberendezési kérdésben.
Ha törekszünk arra, hogy minél jobban megközelítsük a Fibonacci-spirál formáját, akkor izgalmas dinamikát hozhatunk létre a tárgyaink elrendezésében. Számos lakberendező nyúlt az aranymetszés arányaihoz a színek megosztása kapcsán is, a „60/30/10+F” módszer szerint, amelyről részletesebben a színekről szóló fejezetben esik majd szó. Természetesen ezt a modellt sem kell pontról pontra követni, de ha nekiállunk kielemezni a választott képeinket és fényképeinket, meglátjuk, hogy a Fibonacci-spirál bizony gyakran feltűnik a legkülönbözőbb formációkban.

Számos klasszikus bútordarabban találhatunk olyan vonalakat és méreteket, amelyek az aranymetszés vagy az arany spirál arányaiból vezethetők le

Az egyharmados szabály
Ha a matematikai példa túl bonyolultnak tűnt, akkor kezdhetjük azzal, hogy az adott felületet két rész helyett háromra osztjuk. Ez az aranymetszés arányainak durva leegyszerűsítése, de segít abban, hogy gyorsabban ki lehessen számolni az adott tárgy optimális elhelyezését. Ezt a módszert nevezik kétharmados szabálynak vagy „isteni egyensúlynak”. Mivel ez a szabály a pontos aranymetszésnél célratörőbb és matematikailag is kevésbé bonyolult, egyszerűbb alkalmazni a mindennapokban.
Hogy könnyebb legyen megérteni, hasonlíthatjuk a manapság használt legtöbb digitális fényképezőgép keresőjéhez, tehát ahhoz a rácshálóhoz, amely megjelenik a képernyőn, hogy segítsen elhelyezni a képen a fő motívumot. A rácshálózat ugyanis az aranyszabály és a leegyszerűsített kétharmados szabály szerint működik, és mind vízszintesen, mind függőlegesen három részre osztja a képfelületet. Ez a háló azért jelenik meg, hogy a fő motívumot, mondjuk, az adott személyt, a vonalak valamelyik metszéspontjába helyezzük, ne pedig a rácsháló közepébe, s így kapunk megfelelő kompozíciót. A háló segítségével könnyen megtalálhatjuk a metszéspontokat, és elkerülhetjük a klasszikus hibát, hogy a tárgyat pont középre helyezzük.

Számos digitális fényképezőgép keresőjében láthatunk egy rácshálót. Ez segít abban, hogy egyenesen tartsuk a gépet, de a kép megkomponálásában is, hogy a fókusz az aranymetszés, a kétharmados szabály értelmében a vonalak metszéspontjára kerüljön.

Ha híres képeket vagy filmeket nézegetünk, esetleg megfigyeljük, miképp néz ki például a tévében egy hírműsor stúdiója, akkor láthatjuk, hogy a fényképészek és az operatőrök világszerte ugyanazon elv alapján dolgoznak. A fő motívumot a legritkább esetben helyezik pontosan a középpontba, inkább a képfelület egy- vagy kétharmadához, s kiindulópontként magát a képfelületet is az arany spirál szabálya szerint komponálják meg. Általában ugyanez derül ki mindazokról a jól berendezett és megtervezett lakásokról is, amelyek megtetszettek nekünk, mivel ezek hátterében többnyire szintén az aranymetszés alapelve áll. Ezt szem előtt tartva máris könnyedén megérthető, hova kell helyezni a bútorokat vagy az egyéb lakberendezési tárgyakat, hogy harmonikus egyensúly alakuljon ki.
A kétharmados szabály a lakberendezésnél is segítségünkre lehet, és egyfajta iránymutatóként szolgálhat, amikor fontos tárgyat akarunk elhelyezni a szobában vagy a falfelületen. Ha tehát az adott szobát vagy felületet nem kettő egyforma részre osztjuk, hanem harmadoljuk, egyensúlyt és nyugalmat teremthetünk a szemünk számára.
Háromszögek és a hárompontos gondolkodás
Ha vizuális háromszögeket keresve kezdjük el kielemezni a lakberendezéssel kapcsolatos képeket, hamar beleszédülünk, mert mindenütt azt fogunk látni. A lakberendezők, stílustanácsadók és fényképészek munkájuk során gyakran alkalmazzák a háromszögeket vagy az ún. hárompontos gondolkodást. Ezt laikusként is nyugodtan lehet utánozni, mivel nem túl bonyolult, és általában igen jó eredmény kerekedik ki belőle. Maga az alapötlet abból áll, hogy úgy kell elhelyezni a tárgyakat, hogy egy háromszög oldalait adják ki, vagy hogy a tárgyak egy elképzelt háromszög csúcspontjai legyenek. Lehet az akár egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszög, de akár fekvő derékszögű háromszög is.

5

Az optikai középpont
Az aranymetszés szabálya értelmében egy tárgy középpontos elhelyezése nem mindig a legjobb megoldás. Az optikai középpont egy másik olyan fogalom, amelyet gyakran használnak a grafikus formatervezők, és az alábbi alapelvből indul ki: a néző által megélt középpont és a tényleges középpont eltérő lehet. Az optikai középpont közvetlenül a tényleges középpont felett van (kb. 10%-kal feljebb). Ez az oka annak, hogy nem túl gyakran fordul elő, hogy egy hirdetésben valamit a fókuszpontba helyeznek, általában kicsit több üres teret hagynak a kép alsó szélén, mint a felsőn. A festmények passepartout-ja is általában szélesebb a kép alsó szélénél, mint a felsőnél, így a kép egy árnyalatnyival magasabbra kerül a keretben, mint épp a középpontba.

Az optikai középpont az a pont, amelyet a szem minden bizonnyal középpontnak fog fel. Ez a pont épp annyival magasabban helyezkedik el a tényleges középpontnál, ahogy az az aranymetszés szabályának megfelel.

Fókuszpontok

Aki sokat fényképez, teljesen természetesnek tartja, hogy fényképezéskor kiválaszt egy pontot, amelyet beélesít. Kiválasztja a kép valamelyik motívumát fókuszpontként, és erre még úgy is ráerősít, hogy nagyobb helyet hagy számára vagy valami más módon kiemeli, hogy azonnal odavonzza a szemet. De a mindennapi életben gyakran megfeledkezünk erről a látásmódról, például akkor is, amikor megakadunk a lakberendezési terveinkben.
Gyakori lakberendezési hiba, hogy az összes bútordarabnak vagy berendezési tárgynak ugyanolyan nagy – vagy ugyanolyan kicsi – hangsúlyt adunk. Ezt a hibát úgy lehet elkerülni, hogy elgondolkozunk a fókuszpont fogalmán. Mit lát meg először az, aki belép a berendezett szobába? És mit szeretnénk, hogy meglásson? A kettő ugyanaz, vagy szükség van rá, hogy odavonjuk a figyelmét?
Némely szobában eleve van egy természetes fókuszpont: a szép kilátás, egy hatalmas ablakfelület vagy egy nyitott kandalló azonnal vonzza a tekintetet. Ilyenkor akár az is lehet a probléma (hacsak nem sikerül kiküszöbölni), hogy a szobabelső összeütközésbe kerül a tekintet természetes útjával. Más esetben semmi sincs a helyiségben, ami vonzaná a tekintetet, vagy túlságosan is sok minden vonja magára a belépő figyelmét. Ilyenkor dolgozni kell még egy kicsit a szoba berendezésén, hogy találjunk egy kiválasztott fókuszpontot, amely a legjobb módon hangsúlyozza a szobát, a lakást vagy azt az érzést, amit el szeretnénk érni.
Érdemes tesztelni ezt a gondolkodásmódot legközelebb, ha felvázoljuk a lakberendezési megoldásainkat. Gondolkozzunk el azon, hogy mit akarunk felerősíteni, és min szeretnénk tompítani. Ha már túl sokat foglalkoztunk egy-egy szobával, s már egyáltalán nem látunk meg rajta semmit, akkor érdemes megkérni valaki mást, hogy segítsen. Vajon a szobába lépve mit lát meg ő elsőként? Akár készíthetünk is néhány felvételt mobiltelefonnal. Ha a kamera objektívén keresztül nézzük és értékeljük a környezetet, hamarabb észrevesszük, mi az, ami magához vonzza a tekintetet. Talán át kell helyezni valamit, vagy átcsoportosítani, esetleg ki kell onnan emelni, hogy jobb legyen az összhang.

Varázsoljunk vonalakkal

A lakberendezés és stílustanácsadás legerősebb vizuális fegyvere a vonal. A szoba, a bútorok vagy a tapéta és a textíliák vonalainak segítségével vagy vezetni lehet a szemet, vagy optikai csalódással akár meg is téveszthetjük, különböző hatásokat érhetünk el: valami nagyobb vagy kisebb, határozottabb vagy kiemelkedőbb lehet. Ezért olyan fontos, hogy egy otthon megtervezésében figyeljük a vonalak futását, és próbáljuk meg kiokoskodni, hogyan kell elhelyezni a tárgyakat ahhoz, hogy pont azt érjük el, amit elterveztünk.
A tekintetet vezető fő vonalak
A svéd lakberendezők gyakran emlegetik „a tekintetet vezető vonalak” kifejezést. Ezzel arra akarnak utalni, hogy célszerű felhasználni azokat a vonalakat, amelyek határozottabban vezethetik a tekintetet arra a helyre vagy tárgyra, amelyet a fókuszba akarnak helyezni. Amikor egy fényképész megkomponálja a felvételt és végiggondolja, hogy hova is akarja helyezni az adott tárgyat, gyakran használja fel a természetben vagy a környezetben lévő vonalakat, hogy megteremtse a mélység érzetét, és irányítsa a tekintetet. Ugyanilyen módon dolgozhat egy lakberendező vagy stílustanácsadó is, ha mélységet akar elérni a berendezendő területen.
Egyes vonalak magából az épületből adódnak, például falak, padló, szegélyek, míg másokat mi magunk hozunk létre a választott berendezéssel. Ilyenek például azok a vonalak, amelyeket a bútorok és a szőnyegek adnak ki. A fény és az árnyék is segíthet abban, hogy hangsúlyos vonalakat hozzunk létre, attól függően, miképp esnek a nap folyamán. Az üres teret – azaz a bútorok és berendezési tárgyak közötti tereket, járófelületeket – is felhasználhatjuk vonalként, ezzel is elősegíthetjük, hogy a belépő tekintetét egy bizonyos irányba vezessük. Vagy akár tudatosan is létrehozhatunk bútor- vagy tárgycsoportot, esetleg különböző formációkat, amelyek határozott irányú vonalat, vonalakat képeznek.
Átlós vonalak
Mindazok a lakberendezők, akik az aranymetszést emlegetik, gyakran szólnak arról is, mennyire fontos, hogy átlós vonalakat hozzunk létre, tehát olyan vonalakat, amelyek a háromszögelmélet értelmében ferdén felfelé vagy lefelé vezetik a tekintetet. Egy konkrét példa: a falra akasztott képeket vagy egy tárgycsoport darabjait helyezzük úgy el, hogy azok külső élei egy elképzelt vonalat alkossanak, amely épp oda vezeti a néző tekintetét, amit fókusznak választottunk.
Vízszintes vonalak
Egy adott tér már amúgy is határozott vízszintes vonalainak további megerősítésével azt az érzést kelthetjük, hogy a vonalak szélesebbek. Ez remek trükk arra, hogy egy szűk helyen megpihenhessen a tekintet. Ezt vízszintesen csíkos tapétával vagy a bútorok megválasztásával érhetjük el. Ha például vízszintesen futó, hosszú könyvespolcot választunk (részekre osztott vagy kockákból álló polcrendszer helyett), akkor szemet vezető vonalat kapunk felkockázott terület helyett. Egy fával borított falfelület vagy mellmagasságú lambéria is hasonló módon zsugorítja a teret, például nem érezzük annyira magasnak a szobát, így sokkal barátságosabbá, meghittebbé válhat.
Függőleges vonalak
Ha megerősítjük egy szoba vagy tér függőleges vonalait, például a tapéta mintájával, vagy a berendezés részleteivel, vagy magas, keskeny polcrészekkel, amelyek a padlótól a plafonig futnak, függőleges irányban felfelé vezethetjük a tekintetet. Ezzel kissé meg is téveszthetjük a szemet, mert így a valóságosnál magasabbnak érezzük a teret.
Íves vonalak
Egy adott szobában vagy térben íves vonalakra is szükség van, hogy ne érezzünk mindent olyan élesnek és szögletesnek. Íves vonalak már magában az ingatlanban is lehetnek, boltíves mennyezet, lekerekített ablakkeret vagy falrészlet, de mozdítható berendezési tárgyakkal is kialakíthatók, például egy kerek szőnyeggel vagy ívelt vonalú bútorokkal, tükrökkel.
Vonalak a padlózaton
Számos szemet vezető vonal található a padlózaton is. Például a parketta elemei, a padlólécek közti rések vagy a kövezet fugája szintén befolyásolja, hogy mekkorának érzékelünk egy szobát. Ezt is jó tudni, ha épp azon gondolkozunk, hogy milyen padlóburkolatot válasszunk.